Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-07-01 / 3. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Horogra akadt... Sporthírek Tévedés ne essék: a horogra nem a fényképezőgépet, ha nem a fényképészt kötötték fel. (Fotó: DEÄK HUNOR) Építők rvalpjám, délután 9 csapat részvéteiével rendezték meg az ,.Építők-kupa” kispályás labda­­rúgó-willHám tornát. A kieséses rendszerű versenyen élvezetes mérkőzéseket láthatott a Ms számú, ámde lelkes közön­ség. A győzelmet és ezzel együtt az első ízben kiirt „Építőlk-kupa” díszes serlegét, a Dunántúli Épí­tők csapata szerezte meg, mi­után a döntőiben, hosszabbítás után 3-1 arányiban legyőzte az FTl-it, FÉRFI—NŐI KÉZILABDA „ATOM-KUPA” Az „Edzett ifjúságért” szerve­ző bizottság meghirdette a férfi­­női kézilabda házi bajnokságot az erőmű építői számára. A küzde­­lemeorozaton minden vállalat l—l csapattal képviseli magát. Termé­szetesen az építkezésem dolgozó szovjet, lengyel és csehszlovák szaíkemtoerek is elküldték neve­zéseiket. A mérkőzéseket szer­dánként játszók a a lakótelepi pályán, ahol minden1 kedves ér­deklődőt szeretettel vár a szerve­ző bizottság. * Muníkatársuník, Sztojka Sándor nyerte Tolnia megye sakkbajnok­ságát, és ezzel a jogot az orszá­gos baj'nio/kságon való indiuiliásihoz. Szenepl'ésétiez nagyon sok sikert kíváníuiník. 1980. május 16-19. Az előző éveknek megfelelően ez évben is megtartotta a Paiksi Atomerőmű Beruházás KLSZ-bl­­zottsága a beruházás területén működő KlSZ-ala/pszervezetek titkárai, aktivistád részére rendes évi felkészítő oktatását, a Tolna megyei KISZ-bizottság Fadd- Dombori vezetőképző táborában. Az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozataiból adódó felada­tok, a beruházás pártbázottsá­szakszervezeti IB-titkára, az ÉR­BE gazdasági vezetésének kép­viselője, a Pakson állomásozó honvédelmi alakulat parancsnoki karának képviselője — külön hangsúlyt kapott a KISZ-tagság kiemelt és felelősségteljes példa­­mutatása a beruházás gazdasági munkáiból. A táborvezetőség állásfoglalása, hogy a jövőben törekedni kell arra, hogy az idei FORUM-on ae időjárás kedvezőtlen alaku­lása- sem gátolta meg. Lebonyolításra került: honvédelmi járőrverseny, Atom-kupa focibajnokság, Eáikikbajnökság. KöZMvánatra a táborvezetőség és a táborlakók közti futball­­elődöntő, melyet „természete­sen” a1 táborlakók válogatottja nyert meg. A kU'l'túnprograimök több té­makörbe sorolhatók. Az első gának éves cselekvési programi­ja, a PAE-beruházás éves prog­ramjában meghatározott felada­tok ismertetése szerepelt az ok­tatás programjában. A rendelkezésre álttó négy nap­pal így igen jól kellett gazdál­kodnia a szervező bizottságnak, hogy a fenti célkitűzés megvaló­sítható legyen. Temattikai lag a programot min­den résztvevő a táborba utazás előtt időben kézhez kapta, A program tartalmazta a pon­tos csoportifélosztást, melynek kialakítása szintén az előkészíté­si munka szerves része volt. A táborban részt vettek a beruhá­zás területén különböző szakte­rületeken dolgozó KISZ-tagság képviseletében a teljes kereszt­­metszetet átfogó KISZ-vezetősé­gek titkárad, aktivistái. A tábor megnyitása — szemer­kélő esőben — az olimpia je­gyében, ünnepélyesen történt. A megnyitót Fonyó Lajos, a beru­házási KESZ-bizottság titkára, a tábor vezetője tartotta' meg. A megnyitó ünnepség az olimpiád láng meggyújtásával fejeződött be. Az első hivatalos program megtartására délelőtt került sor. Ez a program az igen nagy ér­deklődéssel várt külpolitikai tá­jékoztató előadás és azt követő vita volt. Nagyon sok izgalmas kérdésre kaptak a résztvevő KISZ-vezetők őszinte, és Mmeri­­tő válaszokat. Délután került sor a tábor M- emalkedő eseményére, a FÖ­­RUM-ra. Ezen részt vett és a kérdésekre válaszolt: Szabó Ben­jámin konmámybizitos. Hegedűs György, a beruházás pártbizott­ság titkárai, a paksi Városi Ta­nács elnökségének képviselője, a MecsekwidéM Vendéglátóipart Vállalat igazgatója, a beruházás szerzett tapasztalaitokat a jövő­ben jobbam aknázzuk ki, job­ban hangsúlyt kapjon a FÖRUM adottságaiból adódó jelleg, köz­vetlen kontaktus-teremtés is. A szabad idő hasznos és szer­vezett eltöltését biztosító spont- és kuttúrprogramokat úgy állí­totta össze a szervező bizottság, hogy azok a felkészítés okta­tási programjának szerves ré­szét alkossák. Az éves felkészí­tés terén segítséget nyújtsanak majd az alapszervezeték mun­káihoz. Homoki Zoltán vezetésével a sportbizottság az olimpia jegyé­ben állított össze a tömegsport céljainak megfelélő, változatos versenyprogramot. A sportolást programiban a csoportok önálló, tréfás bemutatkozása szerepelt, mely nemcsak szórakoztató mű­sor lett, de új ismereteket is nyújtott. A következő alkalommal a Paksi Néptánoagyütes irányítá­sával' a klub táncházzá alakult, mely nagy közönségsikert ara­tott. A búcsú igen vidám tábortűz­zel, majd azt követően discó­­programmal zárult, melyet egy közbeiktatott táncverseny tett érdekessé, változatossá. Vendégül látta a tábor a Szov­jetunióból érkezett taimbovi könnyűzenei delegációt, akik a búcsúest programjába is tevé­kenyen bekapcsolódtak. A tábor zárásakor a táborve­­zetőség értékelte a felkészítő­tábor munkáját, azt jónak ítélte. A központi témák — az előző évekhez viszonyított óraszámhoz — csökkentése, valamint a cso­portos foglalkozások — melyek mindig az aktuális teendők meg­beszéléséből álltak — Ilyen mér­tékű növelésének tervezése he­lyes volt. Jónak értékelhető a fentiekből következően a cso­portos foglalkozások és az elő­adások összhangja, A jövőben viszont javítani fogja a beruházás KlSZ-bizott­­sága a csoportvezetők felkészíté­sét, melvek hiánya a csoportos foglalkozások levezetésében lát­szott. Ez egységes, az előadás tematikájának összhangban levő szemi'ttáriiunwázlatók összeállí­tását és kiadását jelenti. Az éves felkészítés önálló tá­borban történő megrendezése el­érte célját, hasznosnak és a jö­vőben ts követendőnek értékelte a beruházási KISZ-bizottság, azza/1 a Megészítéssel, hogy be kell vonni ebbe a munkába a reszortfeieiősöket is. SÁNDOR FERENC Narmatcseppek fiolákban Az X—3 Föld körüli űrvá­ros kikötőjében 1995. október 3-án landolt az ARTES—18 fedélzetén Orioles doktorral, a Föld Ürpszichológiai Intéze­tének űrmélylélektan szakor­vosával, Pirkner kiberneti­kussal és Parnov biofizikus­sal. Az Űrhajózási Tanács utasítására indultak pár órá­val előbb Ivanovkából. A lá­togatást tanácskozások egész sora előzte meg, s bo­nyolult kiválogatás eredmé­nyeként e három személy lett az utóbbi évek egyik legbo­nyolultabb rejtélyének meg­oldásáért felelős, kétségtele­nül nagy tekintélyű tudós. Az X—3 750 kilométer át­lagos távolságban, ellipszis alakú pályán keringett a Föld körül, immár hetedik éve. A hatszáz főnyi űrlakos jelentős része műszaki dol­gozó, a rakétaszerelés, reak­tortechnika, plazmafizika, áramlástechnika, számítógép és kozmikus műszerszerelés szakértői. Három éve folya­matos munkarendben szerel­ték a VEGA—1-et, az első csillagközi űrhajót, melynek indulását az Űrhajós Tanács a Nemzetközi Föld Tanáccsal egyetértésben 1996. április 12- re tűzte ki. A határidő már erősen szorított, de az emberi­ség e nagy vállalkozását min­denképpen az első emberrel repülő űrhajó és űrhajós tisz­teletére, a harmincötödik év­forduló alkalmából akarták útnak indítani. Az űrváros la­kói szinte emberfeletti mun­kával próbálták tartani a szó. ros határidőt. Az utóbbi idők­ben bevezetett energiatakaré­kossági okokból, a Földre lá­togató űrkompok menetrend­jét ritkították, a korábbi he­ti járatokat havi egy útra korlátozták. Akkor még sen­ki nem gondolta, hgoy ez vég­zetes lesz az űrprogram meg­valósításában. Júliusban kezdődtek a fur­csa jelenségek. Akkor még egyszerűen divatnak hitték azok is, akik szemtanúi vol­tak a hirtelen változásoknak. Molnár és Kavasi, a két ki­váló űrhegesztő — ismeretlen okokból — domború lencséket rendeltek az űrváros optiku­saitól. Amikor a következő naplókban letették a kozmi­kus, félautomata hegesztő be­rendezést és a lencséket ke­zükbe véve a fókuszált nap­sugarakat a hegesztendő fe­lületre irányítottak, a mellet­tük dolgozók kerek szemek­kel bámulták ezt az ostobasá­got. Aztán nevettek, jó vicc­nek fogva fel a dolgot. Ám Molnár és Kavasi nem neve­tett. Éppen ellenkezőleg. Dü­­hödten vették újra kezükbe a műszaki civilizáció remekét, a félautomata űrhegesztőt. A jelenség a későbbi naplókban többször megismétlődött. Rö­viddel az esemény után a csillaghajó számítógépiének programozó szakemberei fur­csa programokat futtattak az űrváros központi számítógé­pién. A sas és keselyű repü­lését modellezték, az aerodi­namika parciális differenciál­egyenletei segítségével. Az­után megcsinálták azt a prog­ramot, amelynek lefutása és negatív eredménye kibillen­tette őket lelki egyensúlyuk­ból. A kombinált sas- és ke­selyűszárny aerodinamikai vizsgálata instabilitást muta­tott. Hitetlenkedve, sőt feldü­hödve nézték a számítógéphez csatolt monitor képiernyőjén a zuhanó modellt. E naptól kezdve a számítógépek iránti bizalmuk mintha megcsap­pant volna. Egyre gyakrab­ban lehetett látni őket az X—3 kultúrtörténetre és mű­vészetekre specializált mikro­film könyvtárában. Aztán kitört a tömeges bo­­londéria. Az emberek jelme­zekbe öltözve, plátoni, arisz­­totelészi, ókeresztény és új­keresztény hitekkel felfegy­verkezve, filozófiai és művé­szeti vitákban győzködték egymást., A Nemzetközi Föld Tanács, amikor tudomására jutott az esemény híre, egy visszatérő divatra gondolt először. Ti­zenöt, húsz évvel az esemé­nyek előtt az Amerikai Egye­sült Államokban kezdett ter­jedni egy furcsa játék. Lé­nyege rendkívül hasonlított arra, ami most az X—3-n zaj­lott. A régmúlt történelem eseményeit próbálták elját­szani olyanok, akik korábban fel sem tételeztek magukról színészi képességeket. A já­tékban, mert nem szabad el­felejteni, hogy ez csak játék volt, jellemeket, emberi tu­lajdonságokat osztottak ki, a szerencsére bízva azt, kinek milyen kombinációban jutott. Aztán ezekkel a jellemekkel, tulajdonságokkal felruházva magukat kiválasztottak egy kort és annak kellékeit, majd kezdődhetett a játék. A technikai civilizáció ár­talmai, az elszigetelődés, az egyén lehetőségeinek korláto­­zódása, a jellemek, érzelmek beszűkülése, a megalapozott világnézet hiánya, a társta­­lanság, kozmikus egyedüllét érzése váltotta ki és termelte ki ezt az ellenanyagot, ellen­­reakciót — hangzott akkor a hivatalos magyarázat erre az igen széles körben elterjedt mozgalomra. A Nemzetközi Föld Tanács most is erre gyanakodott. Wilson, a kémiai hajtó­anyag és nukleáris üzem­anyag-specialista szeptember 30-án kapta a feladatot, hogy keresse fel a szovjet, ame­rikai és francia nukleáris központokat, amelyek a VE­GA—1 Csillagközi úton hasz­nálandó hajtóanyagának gyártására kaptak megbíza­tást, továbbá a német és kínai vegyigyárakat a naprendszer­ből való kijutást biztosító ké­miai hajtóanyag gyártásával kapcsolatban. Tisztán ellen­őrzési feladat volt ez, igazo­lást kellett szereznie, hogy az év végére készen állnak a szükséges mennyiség leszállí­tására. Wilson két nap múlva egy táska üvegcsével érkezett X—3-ra. Közvetlen baráti kö­rében azt terjesztette, hogy otthonában, Liverpoolban járt. és kertjének növényeiről gyűjtötte be kora hajnalban a harmatcseppeket. Mikor megkérdezték tőle, ez meg mire kell neki, csak ennyit válaszolt: „Az űrhajó hajtó­anyaga. A nap felszántja a cseppecskéket és magával ragadja az űrutasokat is.” Wilsont rögtön karanténba zárták. Folyt. köv. „Atomváros” kontra vadkemping Sokáig váratott magára, de végül mégis megérkezett a nyár. Vakáció, üdülés, napo­zás, pihenés, kempingezés — ugye ezek jutnak eszünkbe, ha a nyárról esik szó. Apropo — kempingezés! A mi éghajlati viszonyaink között a turizmusnak ezt a közkedvelt formáját szinte kizárólag nyáron műveljük. Sőt, annyira közkedvelt lett ez a „táborozás”, hogy már rendeletek is születtek arra vonatkozóan, hogy csakis a kijelölt helyeken lehet ta­nyát, illetve sátrat verni. Ha tehát egy autóstúrát például nem szervezünk meg elég precízen, és netán egy szép erdő szélén akarnának éj­szakára sátrat verni, nem te­hetjük, mert kihágást köve­tünk el, a szabálysértésért pedig büntetést is kell fizet­ni. A rendelkezés helyes, fi­gyelembe veszi a környezet védelmét, a higiénia alapvető szempontjait. Ügy látszik, a rendelkezés alól a paksi lakótelep szom­szédságában létesült kem­pingtábor kivétel. Vadkem­pingezés ez a javából, a hi­vatalos szervek, hatóságok pedig szinte tehetetlenek, mert igen erős ellenállásba ütköznek. A jelenlegi kem­pingtábor helyén pár éve állt két viskó. Az itt élő cigány­­lakosság kapott lakást, de a viskókat meghagyták. Be is népesült rövidesen megint, sőt, a két viskó körül deszká­ból, fóliából újabb építészeti remekek születtek. Könnyű rájönni miért: el­terjedt a híre ugyanis, hogy Pakson a cigányok lakást kapnak. A hír hallatára a vi­lág messzi zugaiból ide tele­pedtek a „rokonok”. Tisztelet azoknak a cigá­nyoknak, akik hátrányos helyzetükből — a társadalom segítségével — igyekeznek normális rendbe terelni ma­guk és családjuk életének fo­lyását. Mindnyájan sok ilyen cigánycsaládot ismerünk és segítjük is őket. Sajnos a „paksi kemping” lakói nem tartoznak ehhez a réteghez. „Atomváros”, a jövő szá­zad városa — így emlegetik lakótelepünket. fgy azután sokkal élesebb a kontraszt, mint más városokban. Az újonnan idetelepültek derékig bújnak a kukába, szemetes konténerekbe, lopkodják az építkezésről az anyagot, sőt — ez sem elhanyagolható — megjelenésükkel rontják a városképet. Azok a cigány­­családok, ahol a szülők ren­desen dolgoznak — mint az élőbb említettem, — számít­hatnak a társadalom megértő és jelentős támogatására la­kásépítésben Is. Ideje a vadkempingezőkre vonatkozó rendelkezéseket Paks környékén is foganato­sítani. Meg lehet, és meg is kell találni a megoldást erre a tarthatatlan helyzetre. —M—

Next

/
Thumbnails
Contents