Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1980-07-01 / 3. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Horogra akadt... Sporthírek Tévedés ne essék: a horogra nem a fényképezőgépet, ha nem a fényképészt kötötték fel. (Fotó: DEÄK HUNOR) Építők rvalpjám, délután 9 csapat részvéteiével rendezték meg az ,.Építők-kupa” kispályás labdarúgó-willHám tornát. A kieséses rendszerű versenyen élvezetes mérkőzéseket láthatott a Ms számú, ámde lelkes közönség. A győzelmet és ezzel együtt az első ízben kiirt „Építőlk-kupa” díszes serlegét, a Dunántúli Építők csapata szerezte meg, miután a döntőiben, hosszabbítás után 3-1 arányiban legyőzte az FTl-it, FÉRFI—NŐI KÉZILABDA „ATOM-KUPA” Az „Edzett ifjúságért” szervező bizottság meghirdette a férfinői kézilabda házi bajnokságot az erőmű építői számára. A küzdelemeorozaton minden vállalat l—l csapattal képviseli magát. Természetesen az építkezésem dolgozó szovjet, lengyel és csehszlovák szaíkemtoerek is elküldték nevezéseiket. A mérkőzéseket szerdánként játszók a a lakótelepi pályán, ahol minden1 kedves érdeklődőt szeretettel vár a szervező bizottság. * Muníkatársuník, Sztojka Sándor nyerte Tolnia megye sakkbajnokságát, és ezzel a jogot az országos baj'nio/kságon való indiuiliásihoz. Szenepl'ésétiez nagyon sok sikert kíváníuiník. 1980. május 16-19. Az előző éveknek megfelelően ez évben is megtartotta a Paiksi Atomerőmű Beruházás KLSZ-blzottsága a beruházás területén működő KlSZ-ala/pszervezetek titkárai, aktivistád részére rendes évi felkészítő oktatását, a Tolna megyei KISZ-bizottság Fadd- Dombori vezetőképző táborában. Az MSZMP XII. kongresszusának határozataiból adódó feladatok, a beruházás pártbázottsászakszervezeti IB-titkára, az ÉRBE gazdasági vezetésének képviselője, a Pakson állomásozó honvédelmi alakulat parancsnoki karának képviselője — külön hangsúlyt kapott a KISZ-tagság kiemelt és felelősségteljes példamutatása a beruházás gazdasági munkáiból. A táborvezetőség állásfoglalása, hogy a jövőben törekedni kell arra, hogy az idei FORUM-on ae időjárás kedvezőtlen alakulása- sem gátolta meg. Lebonyolításra került: honvédelmi járőrverseny, Atom-kupa focibajnokság, Eáikikbajnökság. KöZMvánatra a táborvezetőség és a táborlakók közti futballelődöntő, melyet „természetesen” a1 táborlakók válogatottja nyert meg. A kU'l'túnprograimök több témakörbe sorolhatók. Az első gának éves cselekvési programija, a PAE-beruházás éves programjában meghatározott feladatok ismertetése szerepelt az oktatás programjában. A rendelkezésre álttó négy nappal így igen jól kellett gazdálkodnia a szervező bizottságnak, hogy a fenti célkitűzés megvalósítható legyen. Temattikai lag a programot minden résztvevő a táborba utazás előtt időben kézhez kapta, A program tartalmazta a pontos csoportifélosztást, melynek kialakítása szintén az előkészítési munka szerves része volt. A táborban részt vettek a beruházás területén különböző szakterületeken dolgozó KISZ-tagság képviseletében a teljes keresztmetszetet átfogó KISZ-vezetőségek titkárad, aktivistái. A tábor megnyitása — szemerkélő esőben — az olimpia jegyében, ünnepélyesen történt. A megnyitót Fonyó Lajos, a beruházási KESZ-bizottság titkára, a tábor vezetője tartotta' meg. A megnyitó ünnepség az olimpiád láng meggyújtásával fejeződött be. Az első hivatalos program megtartására délelőtt került sor. Ez a program az igen nagy érdeklődéssel várt külpolitikai tájékoztató előadás és azt követő vita volt. Nagyon sok izgalmas kérdésre kaptak a résztvevő KISZ-vezetők őszinte, és Mmeritő válaszokat. Délután került sor a tábor M- emalkedő eseményére, a FÖRUM-ra. Ezen részt vett és a kérdésekre válaszolt: Szabó Benjámin konmámybizitos. Hegedűs György, a beruházás pártbizottság titkárai, a paksi Városi Tanács elnökségének képviselője, a MecsekwidéM Vendéglátóipart Vállalat igazgatója, a beruházás szerzett tapasztalaitokat a jövőben jobbam aknázzuk ki, jobban hangsúlyt kapjon a FÖRUM adottságaiból adódó jelleg, közvetlen kontaktus-teremtés is. A szabad idő hasznos és szervezett eltöltését biztosító spont- és kuttúrprogramokat úgy állította össze a szervező bizottság, hogy azok a felkészítés oktatási programjának szerves részét alkossák. Az éves felkészítés terén segítséget nyújtsanak majd az alapszervezeték munkáihoz. Homoki Zoltán vezetésével a sportbizottság az olimpia jegyében állított össze a tömegsport céljainak megfelélő, változatos versenyprogramot. A sportolást programiban a csoportok önálló, tréfás bemutatkozása szerepelt, mely nemcsak szórakoztató műsor lett, de új ismereteket is nyújtott. A következő alkalommal a Paksi Néptánoagyütes irányításával' a klub táncházzá alakult, mely nagy közönségsikert aratott. A búcsú igen vidám tábortűzzel, majd azt követően discóprogrammal zárult, melyet egy közbeiktatott táncverseny tett érdekessé, változatossá. Vendégül látta a tábor a Szovjetunióból érkezett taimbovi könnyűzenei delegációt, akik a búcsúest programjába is tevékenyen bekapcsolódtak. A tábor zárásakor a táborvezetőség értékelte a felkészítőtábor munkáját, azt jónak ítélte. A központi témák — az előző évekhez viszonyított óraszámhoz — csökkentése, valamint a csoportos foglalkozások — melyek mindig az aktuális teendők megbeszéléséből álltak — Ilyen mértékű növelésének tervezése helyes volt. Jónak értékelhető a fentiekből következően a csoportos foglalkozások és az előadások összhangja, A jövőben viszont javítani fogja a beruházás KlSZ-bizottsága a csoportvezetők felkészítését, melvek hiánya a csoportos foglalkozások levezetésében látszott. Ez egységes, az előadás tematikájának összhangban levő szemi'ttáriiunwázlatók összeállítását és kiadását jelenti. Az éves felkészítés önálló táborban történő megrendezése elérte célját, hasznosnak és a jövőben ts követendőnek értékelte a beruházási KISZ-bizottság, azza/1 a Megészítéssel, hogy be kell vonni ebbe a munkába a reszortfeieiősöket is. SÁNDOR FERENC Narmatcseppek fiolákban Az X—3 Föld körüli űrváros kikötőjében 1995. október 3-án landolt az ARTES—18 fedélzetén Orioles doktorral, a Föld Ürpszichológiai Intézetének űrmélylélektan szakorvosával, Pirkner kibernetikussal és Parnov biofizikussal. Az Űrhajózási Tanács utasítására indultak pár órával előbb Ivanovkából. A látogatást tanácskozások egész sora előzte meg, s bonyolult kiválogatás eredményeként e három személy lett az utóbbi évek egyik legbonyolultabb rejtélyének megoldásáért felelős, kétségtelenül nagy tekintélyű tudós. Az X—3 750 kilométer átlagos távolságban, ellipszis alakú pályán keringett a Föld körül, immár hetedik éve. A hatszáz főnyi űrlakos jelentős része műszaki dolgozó, a rakétaszerelés, reaktortechnika, plazmafizika, áramlástechnika, számítógép és kozmikus műszerszerelés szakértői. Három éve folyamatos munkarendben szerelték a VEGA—1-et, az első csillagközi űrhajót, melynek indulását az Űrhajós Tanács a Nemzetközi Föld Tanáccsal egyetértésben 1996. április 12- re tűzte ki. A határidő már erősen szorított, de az emberiség e nagy vállalkozását mindenképpen az első emberrel repülő űrhajó és űrhajós tiszteletére, a harmincötödik évforduló alkalmából akarták útnak indítani. Az űrváros lakói szinte emberfeletti munkával próbálták tartani a szó. ros határidőt. Az utóbbi időkben bevezetett energiatakarékossági okokból, a Földre látogató űrkompok menetrendjét ritkították, a korábbi heti járatokat havi egy útra korlátozták. Akkor még senki nem gondolta, hgoy ez végzetes lesz az űrprogram megvalósításában. Júliusban kezdődtek a furcsa jelenségek. Akkor még egyszerűen divatnak hitték azok is, akik szemtanúi voltak a hirtelen változásoknak. Molnár és Kavasi, a két kiváló űrhegesztő — ismeretlen okokból — domború lencséket rendeltek az űrváros optikusaitól. Amikor a következő naplókban letették a kozmikus, félautomata hegesztő berendezést és a lencséket kezükbe véve a fókuszált napsugarakat a hegesztendő felületre irányítottak, a mellettük dolgozók kerek szemekkel bámulták ezt az ostobaságot. Aztán nevettek, jó viccnek fogva fel a dolgot. Ám Molnár és Kavasi nem nevetett. Éppen ellenkezőleg. Dühödten vették újra kezükbe a műszaki civilizáció remekét, a félautomata űrhegesztőt. A jelenség a későbbi naplókban többször megismétlődött. Röviddel az esemény után a csillaghajó számítógépiének programozó szakemberei furcsa programokat futtattak az űrváros központi számítógépién. A sas és keselyű repülését modellezték, az aerodinamika parciális differenciálegyenletei segítségével. Azután megcsinálták azt a programot, amelynek lefutása és negatív eredménye kibillentette őket lelki egyensúlyukból. A kombinált sas- és keselyűszárny aerodinamikai vizsgálata instabilitást mutatott. Hitetlenkedve, sőt feldühödve nézték a számítógéphez csatolt monitor képiernyőjén a zuhanó modellt. E naptól kezdve a számítógépek iránti bizalmuk mintha megcsappant volna. Egyre gyakrabban lehetett látni őket az X—3 kultúrtörténetre és művészetekre specializált mikrofilm könyvtárában. Aztán kitört a tömeges bolondéria. Az emberek jelmezekbe öltözve, plátoni, arisztotelészi, ókeresztény és újkeresztény hitekkel felfegyverkezve, filozófiai és művészeti vitákban győzködték egymást., A Nemzetközi Föld Tanács, amikor tudomására jutott az esemény híre, egy visszatérő divatra gondolt először. Tizenöt, húsz évvel az események előtt az Amerikai Egyesült Államokban kezdett terjedni egy furcsa játék. Lényege rendkívül hasonlított arra, ami most az X—3-n zajlott. A régmúlt történelem eseményeit próbálták eljátszani olyanok, akik korábban fel sem tételeztek magukról színészi képességeket. A játékban, mert nem szabad elfelejteni, hogy ez csak játék volt, jellemeket, emberi tulajdonságokat osztottak ki, a szerencsére bízva azt, kinek milyen kombinációban jutott. Aztán ezekkel a jellemekkel, tulajdonságokkal felruházva magukat kiválasztottak egy kort és annak kellékeit, majd kezdődhetett a játék. A technikai civilizáció ártalmai, az elszigetelődés, az egyén lehetőségeinek korlátozódása, a jellemek, érzelmek beszűkülése, a megalapozott világnézet hiánya, a társtalanság, kozmikus egyedüllét érzése váltotta ki és termelte ki ezt az ellenanyagot, ellenreakciót — hangzott akkor a hivatalos magyarázat erre az igen széles körben elterjedt mozgalomra. A Nemzetközi Föld Tanács most is erre gyanakodott. Wilson, a kémiai hajtóanyag és nukleáris üzemanyag-specialista szeptember 30-án kapta a feladatot, hogy keresse fel a szovjet, amerikai és francia nukleáris központokat, amelyek a VEGA—1 Csillagközi úton használandó hajtóanyagának gyártására kaptak megbízatást, továbbá a német és kínai vegyigyárakat a naprendszerből való kijutást biztosító kémiai hajtóanyag gyártásával kapcsolatban. Tisztán ellenőrzési feladat volt ez, igazolást kellett szereznie, hogy az év végére készen állnak a szükséges mennyiség leszállítására. Wilson két nap múlva egy táska üvegcsével érkezett X—3-ra. Közvetlen baráti körében azt terjesztette, hogy otthonában, Liverpoolban járt. és kertjének növényeiről gyűjtötte be kora hajnalban a harmatcseppeket. Mikor megkérdezték tőle, ez meg mire kell neki, csak ennyit válaszolt: „Az űrhajó hajtóanyaga. A nap felszántja a cseppecskéket és magával ragadja az űrutasokat is.” Wilsont rögtön karanténba zárták. Folyt. köv. „Atomváros” kontra vadkemping Sokáig váratott magára, de végül mégis megérkezett a nyár. Vakáció, üdülés, napozás, pihenés, kempingezés — ugye ezek jutnak eszünkbe, ha a nyárról esik szó. Apropo — kempingezés! A mi éghajlati viszonyaink között a turizmusnak ezt a közkedvelt formáját szinte kizárólag nyáron műveljük. Sőt, annyira közkedvelt lett ez a „táborozás”, hogy már rendeletek is születtek arra vonatkozóan, hogy csakis a kijelölt helyeken lehet tanyát, illetve sátrat verni. Ha tehát egy autóstúrát például nem szervezünk meg elég precízen, és netán egy szép erdő szélén akarnának éjszakára sátrat verni, nem tehetjük, mert kihágást követünk el, a szabálysértésért pedig büntetést is kell fizetni. A rendelkezés helyes, figyelembe veszi a környezet védelmét, a higiénia alapvető szempontjait. Ügy látszik, a rendelkezés alól a paksi lakótelep szomszédságában létesült kempingtábor kivétel. Vadkempingezés ez a javából, a hivatalos szervek, hatóságok pedig szinte tehetetlenek, mert igen erős ellenállásba ütköznek. A jelenlegi kempingtábor helyén pár éve állt két viskó. Az itt élő cigánylakosság kapott lakást, de a viskókat meghagyták. Be is népesült rövidesen megint, sőt, a két viskó körül deszkából, fóliából újabb építészeti remekek születtek. Könnyű rájönni miért: elterjedt a híre ugyanis, hogy Pakson a cigányok lakást kapnak. A hír hallatára a világ messzi zugaiból ide telepedtek a „rokonok”. Tisztelet azoknak a cigányoknak, akik hátrányos helyzetükből — a társadalom segítségével — igyekeznek normális rendbe terelni maguk és családjuk életének folyását. Mindnyájan sok ilyen cigánycsaládot ismerünk és segítjük is őket. Sajnos a „paksi kemping” lakói nem tartoznak ehhez a réteghez. „Atomváros”, a jövő század városa — így emlegetik lakótelepünket. fgy azután sokkal élesebb a kontraszt, mint más városokban. Az újonnan idetelepültek derékig bújnak a kukába, szemetes konténerekbe, lopkodják az építkezésről az anyagot, sőt — ez sem elhanyagolható — megjelenésükkel rontják a városképet. Azok a cigánycsaládok, ahol a szülők rendesen dolgoznak — mint az élőbb említettem, — számíthatnak a társadalom megértő és jelentős támogatására lakásépítésben Is. Ideje a vadkempingezőkre vonatkozó rendelkezéseket Paks környékén is foganatosítani. Meg lehet, és meg is kell találni a megoldást erre a tarthatatlan helyzetre. —M—
