Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1979-02-01 / 1. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A pártélet hírei lUltinkasguriíleselc Megalakult az MSZMP Paks Városi Bizottsága Paks várossá alakulásával egyidőben szükségessé vált, hogy létrejöjjön a város irányító pátrszerve is. A felsőbb pártszervi határozatok értelmében 1978. december 16-án járási küldöttértekezletre került sor a Munkás művelődési házban, ahol megvitatásra került az írásos anyag, melyben a Paksi Járási Pártbizottság a megalakulása óta végzett munkáról számolt be. A beszámolót elemző hozzászólások és vita után a városban, valamint a járásban működő alapszervezetek külön folytatták munkájukat. A jelölő bizottság az ide vonatkozó határozatok értelmében negyventagú pártbizottságra tett javaslatot. Az erőműberuházáson dolgozó kommunistákat a városi pártbizottságban az alábbi elvtársak képviselik: Az atomerőmű építése olyan szakaszához érkezett, ahol a feladatok végrehajtása próbára tesz embert és gépet, egyént és kollektívát egyaránt. A tartalék idők elfogytak. A kritikus úton lévő létesítményeknél minden órának és percnek az értéke megnőtt, a felelősség súlya egyaránt nehezedik munkásra és vezetőre. A Minisztertanács határozata, a tárcák intézkedései szervezettebb, gondosabb munkát követelnek a lemaradások pótlása és a határidők betartása érdekében. 1980. december 1-e rohamosan közeleg. Feszítetté, zsúfolttá válnak az ütemtervek. Balogi Jenő Czimmer József Hegedűs György Lang Ferenc Szentes Jánosné Topor Béla Tószegi László Vass Jánosné (PAV) (22. ÁÉV) (Beruházás PB) (26. ÁÉV) (PAV) (PAV) (GYGV) (TÁÉV) Az újonnan megválasztott pártbizottság első ülésén megválasztotta a végrehajtó bizottságot, valamint a PB első titkárát és a titkárt. Első titkár: Rigóczky István Titkár: Baksay Ferenc VB-tagok: Balogi Jenő Lang Ferenc Dallos Tibor Dr. Kiss János Kiszli Ferencné Szűcs Mihály Böcz Zoltán Megválasztásra került a PB fegyelmi bizottsága, melyben a beruházás részéről Kemény Zsigmondné vesz részt. Ugyanekkor megválasztásra került a járási pártbizottság, melynek első titkára Hómann József, titkára Schiller József. A városi pártbizottság irányítása alatt a városban működő alapszervezetek és az atomerőmű-beruházás pártbizottsága végzj munkáját. Ezek a gondok hangzottak el a január 10- és 20-a között tartott brigádvezetői és bizalmi tanácskozásokon, a legfontosabb egységeknél tartott munkásgyűléseken. A munkásgyűléseken részt vett Szabó Benjamin kormánybiztos, Baranya Sándor, Bajor Lajos és Lőrincz Attila miniszteri biztosok. A gazdasági vezetők, a párt- és társadalmi szervek az agitációs munka fontos eszközeként éltek a tanácskozások adta lehetőséggel. A vitákban, a felajánlásokban kifejezésre jutott a brigádok és munkakollektívák felelősségérzete, tenniakarása, hogy a dolgozók megértették az „idő szavát”: — Az ERBE munkásgyűlésén az „Enrico Fermi” ifjúsági brigád felajánlásában vállalta, hogy hatékonyabbá teszi az éjszakai műszaki ellenőri ügyeletet, gyorsítja a 1978. december 1-én és 2- án az Országház kongresszusi termében ülésezett a IX. Magyar Békekongresszus. A kongresszuson felszólalásra jelentkezett Major Ferencné, Tolna megyei küldött is. írásban benyújtott hozzászólása teljes szövegét az alábbiakban közöljük. Tisztelt kongresszus! Néhány évvel ezelőtt még képtelenségnek tartottam volna nemcsak azt a megtiszteltetést, hogy a Magyar Békekongresszus küldötte lehetek, de azt is, hogy éppen Tolna megyét és Paksot képviselhetem. Bevallom, némi szorongással követtem férjemet Paksra, aki sokezer munkatársával együtt részt kíván venni a magyar atomenergetika megteremtésében. Szorongásom — mint a hozzá nem értő többségé általában — a 33 év előtti borzalmas események következménye volt. Ekkor új fogalmat ismert meg az emberiség, az „atomenergia” fogalmát. És az ember történelmében szó még ilyen iszonyatot nem keltett. A villamosság is az ember műve. Ma a barátunk, még gyermekeinknek is elemes játékkal igyekszünk örömet szerezni. De vajon így lenne-e, ha a villamosságot — alig száz éve — először nem telefon és izzólámpa, hanem villamosszék készítésére használták volna fel? Az imperializmus azonban kitermelte a legborzalmasabb erkölcsöt, az értelmetlen tömegpusztítást, a megfélemlítést, a kizsákmányoló osztályuralom fenntartására szolgáló kísérletet mindenáron, még az emberiség teljes elpusztítása árán is. Ennek egyik eszköze az atombomba lett. Egy új, minden eddiginél csodálatosabb technika szörnyszülötte. A szocialista világrendszernek nem volt más választása: az erővel erőt kellett szembe állítani. De az már a szocialista erkölcs fölénye volt, amikor a szovjetunióbeli Obnyinszkban alig 9 évvel az első imperialista atombomba felrobbantása után üzembe helyezték a világ első atomerőművét is. 24 esztendő telt el azóta és ma már tudományosan bizonyított tény, hogy az atomenergia a békés jövőt tervező és építő ember kezében minden eddigi technikánál biztonságosabb és gazdaságosabb. A szén, olaj és földgáz energetikai célokra való felhasználása sosem pótolható pazarlása az egyre sokoldalúbban felhasználható természeti kincseknek. Ezt napjaink energiaválsága is bizonyítja. A nukleáris hasadóanyag is szigorúan korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Tömegméretekben azonban csak két területen használható fel: hadiiparban és energetikában. Mint szabályozott energiaforrás, alkalmazásával sokoldalúan felhasználható természeti kincsek őrizhetők meg a jövő generációja számára. Az a nukleáris energia pedig, amely ma villamos energiává válik és fényt, meleget, kényelmet ad, nem válhat már soha többé ezrek és milliók gyilkosává. Ily módon az atomerőművek potenciálisan szövetségeseink a békeharcban. Ez a szó pedig, hogy „atomtechnika”, ma már világszerte egyre szebben cseng. A kapitalista világrendszer egyes imperialista körei a kulisszák mögött fokozni igyekeznek az esztelen fegyverkezést, valamint újabb és újabb nukleáris pusztító fegyvereket agyainak ki. Ugyanakkor demagóg módszerekkel, hamis érdekviszonyok hirdetésével átmenetileg még jelentős akadályokat képesek gördíteni az atomenergia békés felhasználása elé. A nyugati propaganda átszivárgása és elsősorban megfelelő információk hiánya miatt még hazánkban sem tisztázódott minden fejben a „békés atom” jelentősége az emberiség boldogulása szolgálatában. Paks nemcsak várossá válik, hanem a magyar energiaipar bölcsője is lesz. Az első magyar atomerőmű felépítése pedig nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Politika a fegyverkezés ellen, politikája a békés egymás mellett élésnek, politikája a békeharcnak. Kérem a tisztelt kongresszus valamennyi résztvevőjét, legyen jó politikusa áz atomerőmű ügyének. Aki teheti tettekkel, aki teheti, okos, jó szóval segítse népgazdaságunk kiemelkedő létesítménye mielőbbi megvalósulását. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Knizner István. Szerkesztőség cime: Paks., Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Petrits Ferenc. Levélcím: Szekszárd, Postafiók 71. 7101 Engedélyszám: in/ÜHV/306,T Előfizetési díj: 6,— Ft/év. Eladási ár 1,5» Ft. Megjelenik negyedévenként. Készül a Szekszárdi Nyomdában. 5000 79.263 Felelős vezető: Széli István. műszaki problémák megoldását, készen állnak szocialista szerződést kötni a termelőbrigádokkal az együttműködés javítására. A brigád felhívással fordult az építkezés szocialista és szocialista címért küzdő brigádjaihoz. A „Felhívás” lényege: a brigádok tegyenek meg mindent, hogy a kritikus úton lévő munkák — a 125 Mpos gépházi, a 250 Mp-os reaktortéri daruk építése és szerelése — határidőre megvalósuljanak. A gépházi daru üzembe helyezési határideje: 1979. május 15., a reaktortérj darué pedig 1979. augusztus 20. — A 22. ÁÉV-nek az üzemi főépületen dolgozó brigádjai egységesen csatlakoztak a felhíváshoz. Felajánlásaikban vállalták, hogy a munkaintenzitás fokozásával, rendszeres túlórázással, hétvégi műszakokkal és jelentős társadalmi munkával elősegítik a határidők teljesítését. A műszakiak és a segédüzemek dolgozói vállalták, hogy folyamatosan biztosítják a termelés feltételeit. A társépítés-vezetőségek brigádjai is besegítenek a kritikus úton lévő létesítmények munkáiba. — A 26. ÁÉV brigádjai a vízkivételi mű, a hideg- és melegvízcsatornák és a Diesel-gépház munkáira tettek határidő-felajánlásokat. A munkásgyűlésen elhangzott javaslatok, észrevételek és felajánlások jelentős segítséget nyújtanak az éve* célkitűzések megvalósításához. Párosuljon ezzel a gazdasági vezetők és a politikai szervek nagyobb segítsége és megbecsülése. SZABÓ JÓZSEF Évforduló kapcsán tárul fel a múlt 1978-ban ünnepelte a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat fennállásának 30 éves évfordulóját. Ezen eseménynek jelentőségét csak a vállalat múltjának megismerésével lehet kellőképpen értékelni. A „Pittel és Brausewetter” építőipari vállalkozás — mely vállalatunk elődje volt — 1948-ban a köztulajdonba vétel napján 70 munkást és 10 alkalmazottat foglalkoztatott. Az államosítást követő hónapokban úgy tűnt, hogy ez a vállalat nem lesz életképes. Meglepő elképzelés lett volna abban az időben az, hogy a problémákkal telített kis egységekből az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb felszereltségű szervezete, a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat alakul majd ki. Az alapvető nehézségek áthidalását jelentette, hogy 1948 júliusában az államosított vállalatokat összevonták nagyobb egységekbe. Az öszszevont szervezet 467 fizikai és 18 alkalmazotti létszámával már komoly építőipari vállalatnak számított. Ebben az időben végzett munkák értéke 20 millió forint körül volt. Ekkor költözött a vállalat irányító apparátusa az Irányi u. 17-be, a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének helyiségeibe. Jelentős nap a vállalat történetében 1949. január 1-, amikor megalapították a Budapesti Gyárépítési Nemzeti Vállalatot. Fokozatosan alakult ki a vállalat profilja, és 1950-ben már az ország legnagyobb ipari építővállalatai sorába küzdötte fel magát. Nevéhez fűződik pl.: a Szegedi Textilkombinát, Szolnoki Papírgyár, Bánhidai Erőmű, Péti Nitrogénművek, Almásfüzitői Timföldgyár, Gagarin Hőerőmű, Dunamenti Hőerőmű, és még sorolhatnánk az ország egyéb jelentős létesítményeit. A ma egyik legnagyobb feladata a paksi atomerőmű felépítése. A növekvő feladatok teljesítése érdekében komoly erőfeszítéseket kellett tenni a korszerű építési módok bevezetése, a dolgozók szakmai felkészültségének növelése érdekében. A 22-es Állami Építőipari Vállalat fennállásának 30 éves jubileumáról a munkahelyeken és a vállalat központjában egyaránt ünnepélyes keretek között emlékeztek meg. Kitüntették a vállalat érdekében kimagasló teljesítményt nyújtókat. Simay Pál igazgató adta át a megbecsülést szimbolizáló aranygyűrűt és emlékplakettet a vállalatnál 30 éve dolgozó törzsgárdatagoknak. A vállalat kollektívájának célja, hogy méltó legyen a harmincéves múltban elért eredményekhez és munkájával mindjobban segítse népgazdaságunk dinamikus fejlődését. PESZLEGNÉ Németh Zsuzsa Fotó: Pákolicz Rövid Hírek Munkásművelődési köz»nt könyvtár lő: kölcsönzési hétfő 13—19 kedd 13—19 szerda 13—19 csütörtök 13—19 péntek szünnap szombat 13—19 Vetélkedőt szervezett a KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére az Enrico Fermi ifjúsági brigád az ERBE szocialista brigádjainak és társadalmi szervezeteinek csapatai számára. A vetélkedő végeredménye: I. Wiedemann Antal KISZ-alapszervezet (ERBE) II. „Reaktor” brigád (PAV-meghívott) III. „Komplex” brigád (ERBE) Két portré Egy leszerelő katona: WEISZ IMRE őrmester. — Imre, te két esztendőn keresztül mint század KISZ- titkár munkálkodtál a hadseregben. Nap nap után igyekeztél segíteni társaid ügyes-bajos dolgaiban. Beosztásodnál fogva pedig lehetőséged volt többet látni másoknál. Ilyen szemmel nézve az elmúlt két év tapasztalatait, milyen tanácsokat tudnál adni az utánad bevonuló fiataloknak? — Nézd, amikor én két évvel ezelőtt bevonultam Paksra, ugyanúgy kissé bizalmatlan voltam és picit tartottam az egésztől, mint — gondolom — előttem és utánam is annyian. Azt hiszem, ez érthető. Ráadásul mire valaki eljut oda, hogy behívják ka. tonának, addigra rengeteg szóbeszéddel, előítélettel találkozik, amelyek ugye nem pozitív irányba befolyásolják a gondolkodását, véleményét. Aztán bekerül a hadseregbe, eltelik egy-két hónap és az emberek többsége kellemesen csalódik. Kiderül, hogy a katonai szolgálat távolról sem könnyű, bizony egész embert kíván, de ezzel együtt nagyon sok szép oldala van, egy szó mint száz: ki lehet bírni és ki js kell bírni! Mint tudjuk, ez minden magyar állampolgárnak hazafias kötelessége. Hogy milyen tanácsokat adnék a most bevonuló fiataloknak? Talán azt, hogy igyekezzenek minél fegyelmezettebben hozzáállni az elkövetkezendő egy vagy két év szolgálathoz. Biztos vagyok benne, amennyiben elöljáróik jótanácsait megfogadják, a parancsokat legjobb tudásuk szerint végrehajtják és a munkaterületen is eredményesen, szorgalmasan dolgoznak, akkor nem lesz semmi baj, nem marad el az elismerés sem és a hadseregben eltöltött éveikre mindenkor kellemes érzéssel fognak visszagondolni. — Az elmondottakhoz annyit fűznék hozzá, hogy a méltó elismerés Weisz Imre őrmester esetében sem maradt el. Kiemelkedő munkájáért a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozták neki. Egy újoncként bevonult fiatal: KÖRMÖCZY ZOLTÁN honvéd. — Zoli, milyenek az első benyomásaid ? — Mi tagadás, még minden meglehetősen furcsa és szokatlan. Tegnap még civil ruhában jöttem ide, ma meg már egyenruhában kell közlekednem. Nem könnyű átállni egyik napról a másikra a zakóról a zubbonyra, a félcipőről a bakancsra. Persze, ezeken a kezdeti nehézségeken mindenkinek át kell esni. Az első benyomásaim ezzel együtt kedvezőek. A koszt jó és bőséges, az elhelyezési körleteink pedig — azt hiszem — az egész országban egyedülállóak. Ennek illusztrálására hadd említsem meg a következő esetet: egyik újonctársam azért panaszkodott, hogy a fürdőszobában mind a két csapból meleg víz folyt... — Mit vársz az elkövetkező időszaktól? — Hűha, erre nem is olyan könnyű választ adni. Nos, talán szeretném ezt a két évet minél hasznosabban, zökkenőmentesebben eltölteni. A munkán túl lévő szabad időt pedig okosan, tartalmasán felhasználni. Irtózom az „üresjáratoktól”, a semmittevéstől. Tisztában vagyok azzal is, hogy az új körülmények új feladatokat hoznak magukkal. Ezért fő célomnak érzem, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldásához legjobb tudásom szerint járuljak hozzá. Ny. J.
