Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1942
4 Az iskola történetének rövid áttekintése. Keletkezésének évét nem tudjuk pontosan megállapítani, 1766-ban már megvolt, mint „schola Latina usque syntaxim inclusive“ szerepelt hivatalosan. Első pártfogója Aszód földesura, a Podmaniczky-család s e családnál nevelősködő Szonfágh Sámuel, a későbbi tiszai egyházkerületi püspök Hosszabb ideig működött az iskolában Koren István professzor, kinek idejében 3 évig (1835—38) járt itt Petőfi Sándor. A szabadságharc leverése után válságos helyzetbe került az iskola, megvonták nyilvánossági jogát, a tanulók létszáma csökkent, egyideig csak felsőbb elemi iskola volt a neve. 1863—64-ben sok keserű vergődés után újra gimnázium lett. Ebben az időben báró Podmaniczky Ármin volt legnagyobb jótevője, aki a második tanári állás fizetésének biztosítására az aszódi vásártartó jogának őt megillető 3A részét a gimnáziumnak adományozta, azonkívül alapítványt is tett. A környék előkelői siettek támogatására, de megmozdult a polgárság javarésze is, s anyagi kötelezettséget vállalt évenként az iskola megmentése érdekében Az intézmény újra talpra állt s fejlődésnek indult. A kiegyezés után már a negyedik tanszéket állították fel, ezt Csengey Gusztáv, a kiváló köitőtanár töltötte be először. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyház nagyrabecsült lelkésze, Moravcsik Mihály; az ő fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy 1872-ben emeletet húztak a szalmátetős iskola régi falaira. Közben alumneum is létesült. 1901-ben sikerült az első államsegélyt megkapni, amelyet aztán 1907-ben szerződésileg biztosított az állam az iskola részére. 1912-ben Micsinay Ernő gimn. felügyelő és Szabó Lajos igazgató idejében megindult az algimnáziumnak főgimnáziummá való kifejlesztése. Az iskola 1915-ben felvette a Petőfi-főgimnázium nevet, 1916. júniusában folyt le az első rendes érettségi vizsgálat. A világháború lezajlását követő válságos időkben igazi megmentője volt az iskolának a bányai evang. egyházkerület püspöke, D. Raffay Sándor. Gaál Mózes tanker, kir. főigazgató nemeslelkű támogatásával a gimnázium 1921-ben megkapta a végleges nyilvánossági és érettségitartó jogát. Az iskola a Petőfi-Társaság jelenlétében ünnepelte meg Petőfi születésének 100-ik évfordulóját, ebből az alkalomból írta meg Dr Osváth Gedeon igazgató „Petőfi aszódi ifjúsága“ c. tanulmányát. A művet saját költségén nyomatta ki s a kiadmány teljes bevételét a gimnázium építési alapjára ajánlotta fel. Az ezzel kapcsolatos gyűjtés 6993.63 P-t eredményezett. A főgimnázium 1924/25-ben francia nyelvet tanító reálgimnáziummá alakult át. Mivel az aszódi evang. egyház képtelen volt a maga erejéből az új iskolaépületet felállítani, a gimnáziumot 1927-ben átadta az egyházkerületnek. Megindult a szinte lehetetlennek látszó terv megvalósítása, az új épület felállítása. A nemes munkát, a sok fáradozást, amelyet minden nemes áldozatra kész főpásztorunk, D. Raffay Sándor és az iskola fáradhatatlan, ügybuzgó igazgatója, dr. Oravecz Ödön kifejtett, siker koronázta. 1931. október 11-én fényes ünnepség keretében megtörtént Petőfi Sándor iskolája új épületének felavatása. A régi gimnáziumi épület ettől fogva internátusi célokat szolgál.
