Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1940

Rz iskola történetének áttekintése.

Iskolánk eredetét a XVIII. században kell kutatnunk, keletkezésének évét ma sem tudjuk pontosan megállapítani, Annyi bizonyos, hogy 1766-ban már megvolt; a budai helytartó-tanácshoz hivatalosan beküldött tanügyi hatósági jelentés már említi ebben az évben. Minden bizonnyal olyan elemi iskolából fejlődött ki, amelyben az akkor kívánt elemi ismereteknél többet tanítottak.

Az aszódi Podmaniczky-családnál 1761—62-től 14 éven át neve- lősködött a nagytudású Szontágh Sámuel, aki később a tiszai egyház- kerületnek lett a püspöke. Ez a férfiú 1770-ben az iskola feletti házat megvette, s az egyháznak adta, hogy az elemi oktatás ott történjék, a régi szalmafödeles ház pedig maradjon meg Schola Latinának. A gimnázium első ismert tanára Kádassy János.

Hosszabb ideig (1833—1856) működött az iskolában Koren István professzor, az iskola ekkor 3 osztályból állolt 6 évfolyammal. A tanulók száma 40—60. Koren egyedül látta el a tanári teendőket. Az ő idejében három évig (1835—38) járt itt az a kisdiák, akiből nemsokára a világirodalom nagy csillaga lett: Petőfi Sándor. A szabadságharc leverése után válságos helyzetbe került az iskola. A Bach-kormány olyan követeléseket támasztott vele szemben (több tanárt és németnyelvű tanítást kívánt), amelyeket nem tudott teljesíteni; megvonták a nyilvánossági jogot. Petőfi egykori tanára elkedvetlenedett, s 1856-ban elfogadta a szarvasi iskola meghívását.

Koren távozása után hanyatlás állott be az iskolában. A tanulók létszáma 12-re csökkent, nemsokára már csak felsőbb elemiiskola a neve. 1863—64-ben sok keserű vergődés után újra gimnázium lett. Ebben az időben a gimnázium legnagyobb jótevője báró Podmaniczky Ármin, aki már Koren alatt is nagylelkű támogatója volt. A második tanári állás fizetésének biztosítására az aszódi vásártartó jogának őt megillető 3U részét a gimnáziumnak adományozta, azonkívül alapítványt is tett. A nemes példa vonzott.

Mikor Podmaniczky Ármin eltávozott Aszódról, a család többi tagjai: Géza és Levente, majd később Gyula báró töltötték be a mae- cenasi szerepet. Más nemes szíveket is megindílott az iskola sorsa és siettek támogatására: Prónay Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf, a Degenfeld grófok, Radvánszky Antal báró, Fáy Béla, Földváry Mihály, Tahy István és Breznyik János, a Selmecbányái ev. líceum híres igazgatója. Megmozdult a polgárság javarésze is s anyagi köte1*