Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1938

D. D. Raffay Sándor püspökségének huszadik évfordulójára.

Meleg, bensőséges ünneppel kezdődött az iskolánkat fenntartó bányai evangélikus egyházkerület évi közgyűlése 1938. szeptember 6-án. E napon ünnepelte az egyházkerület köztiszteletben álló, közszeretetnek örvendő főpásztora, D. D. Raffay Sándor m. kir. titkos tanácsos, felsőházi tag 20 éves püspöki és 30 éves budapesti lelkészi működését. E napon nemcsak egyházkerületünk, de az egész magyar protestáns világ ünnepelt; ünnep lehetett ez minden felekezetieskedésen felülemelkedni tudó magyar számára, mert D. D. Raffay Sándor egyházának és a magyar közéletnek egyaránt kimagasló értékes tagja és buzgó munkása. Az ünnepségen megjelent a m. kir. kormány több tagja, az egyházi, politikai és társadalmi életnek sok vezető egyénisége, sőt külföldi nemzetek is képviseltették magukat és tolmácsolták hittestvéri üdvözletüket.

D. D. Raffay Sándor püspök nehéz időkben, a világháború vérzivatarában, 1918. szeptember 5-én vette át egyházkerületének vezetését. Alig kezdte meg nemes hivatását, bekövetkezett a nagy összeomlás, a nagy gyász nemzetünkre és egyházunkra. A szomorú napokban az evangélium fáklyájával mindenütt megjelent hivei közt, ahol vigasztalni, felemelni, bátorítani kellett. Férfias munkával, példaadó kitartással küzdött nemcsak egyháza, de a magyar ügy érdekében is. Bejárta Európa protestáns államait s mindenütt igyekezett megértő barátokat szerezni az elesett magyar ügynek. Fáradozása nem volt eredménytelen. Majd megkezdte az újjáépítés céltudatos munkáját tollával, beszédeivel, tetteivel, s ez a nemes munka azóta szakadatlanul tart.

Gimnáziumunk soha el nem múló hálával tartozik szeretett főpásztorának. Iskolánkat a letűnt 20 év alatt többször fenyegette veszély, hajóját sokszor ostromolták viharok, de az ő atyai szeretete, bölcs irányítása mindig elhárította a bajokat. Az összeomlást követő nehéz időkben bennünket is felkeresett megértő leikével s gondjaiba vette intézetünk sorsát. Féltő gonddal őrködött és vigyázott, mikor a lét és nemlét közt vergődött Petőfi Sándor iskolája. Mivel a régi, egyszerű kis épület nem tudott megfelelni a modern pedagógia követelményeinek s a fenntartó aszódi evangélikus egyház sem bírta volna az újabb

1*