Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1938
18 Äz iskola történetének áttekintése. Iskolánk eredetét a XVIII. században kell kutatnunk, keletkezésének évét ma sem tudjuk pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy 1766-ban már megvolt; a budai helytartó tanácshoz hivatalosan beküldött tanügyi hatósági jelentés már említi ebben az évben. Minden bizonnyal olyan elemi iskolából fejlődött ki, amelyben az akkor kívánt elemi ismereteknél többet tanítottak. Az aszódi Podmaniczky-családnál 1761 —62-től 14 éven át neve- lősködött a nagytudású Szontágh Sámuel, aki később a tiszai egyház- kerületnek lett a püspöke. Ez a férfiú 1770-ben az iskola feletti házat megvette, s az egyháznak adta, hogy az elemi oktatás ott történjék, a régi szalmafödeles ház pedig maradjon meg Schola Latinának. A gimnázium első ismert tanára Kádassy János. Hosszabb ideig (1833—1856) működött az iskolában Koren István professzor, az iskola ekkor 3 osztályból állott 6 évfolyammal. A tanulók száma 40—60. Koren egyedül látta el a tanári teendőket. Az ö idejében három évig (1835—38) járt itt az a kisdiák, akiből nemsokára a világirodalom nagy csillaga lett: Petőfi Sándor. A szabadságharc leverése után válságos helyzetbe került az iskola. A Bach-kormány olyan követeléseket támasztott vele szemben (több tanárt és németnyelvű tanítást kívánt), amelyeket nem tudott teljesíteni; megvonták a nyilvánossági jogot. Petőfi egykori tanára elkedvetlenedett, s 1856-ban elfogadta a szarvasi iskola meghívását. Koren távozása után hanyatlás állott be az iskolában. A tanulók létszáma 12-re csökkent, nemsokára már csak felsőbb elemiiskola a neve. 1863—64-ben sok keserű vergődés után újra gimnázium lett. Ebben az időben a gimnázium legnagyobb jótevője báró Podmaniczky Ármin, aki már Koren alatt is nagylelkű támogatója volt. A második tanári állás fizetésének biztosítására az aszódi vásártartó jogának őt megillető 3U részét a gimnáziumnak adományozta, azonkívül alapítványt is tett. A nemes példa vonzott. Mikor Podmaniczky Ármin eltávozott Aszódról, a család többi tagjai: Géza és Levente, majd később Gyula báró töltötték be a mae- cenasi szerepet. Más nemes szíveket is megindított az iskola sorsa és siettek támogatására: Prónay Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf, a Degenfeld grófok, Radvánszky Antal báró, Fáy Béla, Földváry Mihály, Tahy István és Breznyik János, a Selmecbányái ev. líceum híres igazgatója. Megmozdult a polgárság javarésze is s anyagi kötelezettséget vállalt évenként, csakhogy megmentse az iskolát. Az intézmény újra talpra állt, megnyílt a negyedik osztály is. A negyedik tanszéket Csengey Gusztáv, a kiváló költőtanár töltötte be először 1868— 69-ben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyház nagyrabecsült lelkésze, Moravcsik Mihály; az ő fáradhatatlan munkásságának eredménye, hogy 1872-ben az iskola régi falaira emeletet húztak, most már tanári lakás is volt benne. Közben alumneum is létesült. A Petőfi- kultusz első nagyobb megnyilvánulása jelentkezett 1875-ben, mikor az Alma mater falába elhelyezték a Petőfi-emléktáblát s rajta Csengey
