Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936

nejt», kedves gyermekeim, mert a természet egyik legáltalánosabb* törvénye — a munka. De én azt szeretném, ha nemcsak azt látnátok be, hogy a munka az élet legfőbb Jí.övetelinénye, hanem azt is,, hogy a munka a földi élet legfőbb áldása s-aki az. élet eme legegyetemesebb törvénye ellen vét, annak: bűnhődnie, kell.

Kedves Gyermekeim!-Mi tűrés-tagadás — kis diák koromban jómagam sem ra— jongtam valami túlságosan a rendszeres és komoly munkáért. Pedig felejthetetlen emlékű, édes, jó anyám és haló poraiban is áldott emlékű édes, jó atyám, akik egész, földi életükben a rendszeres és pontos munkálkodás megtestesülései voltak, héj be sokszor figyelmeztettek: „Fiacskám, aztán szorgalmasan és pontosan, jó. kedvvel végezd el mindennap a feladataidat, mert csak az ilyen * munka lehet igazán eredményes, csak az ilyen munkán lehet Istennek áldása“. Én azonban kis diák koromban a rendszeres munka helyett jobban szerettem játszani, erdőn, mezőn barangolni s ott a természet örök szépségeinek élvezetében elmerülve szemlélődni.

Serdülő ifjú voltam, amikor egy szép napon egész lelki vi— lágom, gondolkozásom lényeges változáson ment át. Ezt a változást Isten után áldott emlékű szüleim soha nem lankadó f igyelmez- - tetőseinek, intéseinek, példaadó munka-szeretetüknek és szemlélődésre hajlamos természetemnek köszönhetem.

Gyönyörű májusi nap volt. A húsvéti két hetes szünidőt- drága, jó szüleim egyszerű otthonában töltöttem. Nagyon szerettem reggel jó sokáig aludni. Egy szép májusi éjjel azonban nyugtalan álmaim voltak és szokásom ellenére már szürkületkor felébredtem. Kiosontam a házunk előtti kis virágos kertbe. Sohase hittem volna, hogy a májusi kom reggel oly gyönyörű lehet. Teli tüdővel' szívtam magamba a virágok felséges, üdítő illatát. Aztán elkezdtem szemlélődni, egyszerre csak látom, hogy a méhecskék virágról- virágra szállva, milyen szorgalmasan gyűjtik a mézet és a viaszt,. —- a nagy bajuszé cincérek rágicsálják a fát, a kisebb, nagyobb- rovaroknak egész serege nyüzsög, zümmög, futkos, — egyszóval; dolgozik. Mennyi teremtménye a jó Istennek ébredt fel még előbb, mint én!

Tovább figyeltem és vizsgálódtam.- A virágok között szebbnél szebb színű pillangók röpködtek, a leveleket kisebb-nagyobb. hernyók rágicsálták, közöttük meg idestova, egy-egy hangya futkosott. Kezemet térdemre fektetve figyeltem:«s egyre világosabban láttam, hogy ez a sok-sok rovar mind-mind dolgozik az életért. Ezt látva egyre világosabb lett előttem ama édes szülői intés-; „Fiacskám, aztán mindig szorgalmasan dolgozzál!“

Figyelmemet egyszerre a hangyák valóságos körmenete kötötte le. Hosszú oszlopokban vonultak el előttem. Magvakat,, morzsákat, levelecskéket, virágszirmokat, apró rovarhullákat s egyéb, nekik nagyon értékes hulladékokat cipeltek, vagy toltak maguk, előtt, — mások meg teher nélkül könnedén siettek-firtottak,., hogy ők is szerezzenek valamilyen zsákmányt. Másszóval a hangyák is dolgoztak.

4