Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935

6

művet alkotott. Mi tehát Horatius egyetemes, kétezer éven át érvényesülő hatásának titka? Semmi más, mint az a körülmény, hogy az általa hirdetett eszmék és életelvek minden idők embereinek szólnak, amelyek tehát egyaránt igazak voltak a pogány korban és a keresztyénség korában. Ilyen például az aurea mediocritas (az arany középút) elve, hogy tudniillik mindig és mindenben legjobb a középút, — hogy sem gazdagság, sem hatalom, sem az élvezetek nem tesznek senkit boldoggá, hanem csak a lelkűnknek nyugalmat, megelégedést nyújtó középút. Ezt az emberideált ma a kiegyensúlyozott léleknek nevez- hetnők.

És még egy nagy érdeme van Horatiusnak. Mint a mi irodalmunkban Petőfi a nép nyelvét, úgy Horatius is a római irodalomban a római (vagy latin) köznyelvet használta fel és emelte irodalmi színvonalra. Horatius egyetemes hatását minden művelt nemzet irodalmára talán a legtalálóbban fejezte ki Fritsch német filológus, amikor azt mondja, hogy Horatiusbán olyan pogány költőre talál bármely nemzet olvasója, aki a külső és belső nyomorúság elviselésére olyan bölcs életelveket ad, amelyeket minden idők embere megszívlelhet; oly mértékben hirdette a vallásosságot, humanitást, erényt, amennyire ezeket a keresztyénség előtt hirdetni lehetett. íme ezért ünnepli Horatiusi az egész művelt világ születésének kétezredik évfordulóján.

*

De térjünk át a mi Petőfi Sándorunkra. Petőfi Sándor a Nagy- Alföld szülöttje. 1823. január 1-én látta meg a napvilágot Kiskőrösön. Apja, aki a szomszédos Kartalon született, csakhamar önálló mészáros lett előbb Félegyházán, aztán Szabadszálláson. Itt eleinte igen jól ment a sora, éppen ezért fiát eleinte gondos nevelésben részesíthette. Elemi iskoláit Félegyházán, majd Kecskeméten végezte, középiskoláit pedig Sárszentlőrincen, majd Pesten (a piarista és az ev. gimnáziumban) kezdette meg. 1835. szeptember első napjaiban azonban a gondos apa Aszódra hozta tizenkét és fél éves fiát — a Petrovics-család otthonába. Hiszen ide költözött a Felvidékről mind apai, mind anyai nagyapja és Petrovics István itt vette nőül a költő anyját, az ugyancsak Felvidékről származó Hrúz Máriát, kivel Maglódon ismerkedett meg székálló legény korában.

Az apa Koren tanár úrnak ezekkel a szavakkal mutatta be fiát: „Professor úr, elhoztam fiamat Pestről, ahol az első grammatikai osztályt végezte, mert a színházak körül ólálkodott, de elhoztam őt ide keresztapja, a kiskőrösi evangélikus tisztelendő úr ajánlatára is a professor úr gondos keze alá. Tettem ezt annál szívesebben, mert nekem is, nőmnek is Aszód kedves emlékű város.“ Erre Koren professor az alig tizenkét és fél éves vékonypénzű legénykét végigmustrálta mosolygó tekintetével s aztán beírta őt a matrikulába (főnévkönyvbe), mely azóta is iskolánknak féltve őrzött kincse s amely főnévkönyv azt bizonyítja, hogy a kis Petrovics Sándor (mert a Petőfi nevet csak 1843-ban vette fel) az aszódi kis gimnáziumnak legjelesebb tanítványai közé tartozott. Már itt Aszódon jelentkezett lelkének egyik igen jellemző vonása; nem elégedett meg az iskola előírt tárgyaival s az azokból elsajátítható ismeretekkel. A rendes tanításon kívül rendszeres olvasással folyton művelte önmagát. És ez az önművelésre való