Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
48 A Püspök úr Öméltósága az eredmény kihirdetése alkalmával főleg az Alma Mater iránti hűségre és ragaszkodásra buzdította az életbe kilépő ifjúságot. Majd Fülep Lajos érettségit tett ifjú társai nevében szép versben köszönte meg az elnöklő Püspök úrnak, valamint a kormányképviselő úrnak velük szemben tanúsított megértő türelmét és jóságát. Végül az igazgató az Alma Mater nevében a következő beszéddel búcsúzott a sötét magyar éjszakába kilépő ifjaktól: Kedves gyermekeink! Tavaly egyszer rekkenő júliusi napon úgy estefelé nagyobb sétára mentem a szépséges besnyői völgybe. Amikor kiértem a babati erdőbe, a nap már leáldozóban volt, de annyira elmerültem a természet, a napnyugta ezernyi szépségeinek élvezetébe, hogy észre sem vettem, amikor egyszer csak rámsötétedett. Visszafordultam. A koromsötétben alig láttam azt az ösvényt, amelyen kifelé olyan biztosan haladtam. Egyszerre azonban a fűben, az ösvénytől jobbra-balra parányi kis fénylő pontokat vettem észre .. . Szentjánosbogárkák voltak. És attól a pillanattól fogva ők jelezték nekem a sötét éjszakában az erdőből kivezető ösvényt. Magyar fiúk! Mi szegény, Trianon sújtotta magyarok is így botorkálunk még mindig a sötét magyar éjszakában, — abban a sötét magyar éjszakában, amelyben még mindig sápadt gond kilincsel soksok magyar ajtón s amelyben nem tudjuk, mit hoz a holnap. Ennek a sötét magyar éjszakának Ti vagytok a szentjánosbogárkái... Ha végig nézek rajtatok, nemzetem jövője felett aggódó leikemet bizakodó reménység szállja meg. Örömmel állapítom meg, hogy akármilyen csonkán, vérvesztetten és szegényen, de mégis csak élünk és — qui habet tem- pus, habet vitám. Örömmel állapítom meg, hogy sokat szenvedett nemzetünk tibennetek és általatok él és virágzik, és majdan gyümölcsöt is terem, hiszen ti vagytok a súlyos jelen legszebb világai és egy jobb, boldogabb magyar jövendő minden küzdésre felkészült munkásai . . . szentjánosbogárkái. Kedves gyermekeink! Nemén mondom, hanem egy skót egyetemi tanár mondotta néhány évvel ezelőtt egy magyarországi tanulmányútja alkalmával, hogy ő ebben a csonka-országban a jobbérzésfi emberek arcáról olyan mélységes fájdalmat olvasott le, aminővel a gyermekek édes anyjuk temetéséről térnek haza az üres, anyanélküli lakásba. A skót tanár teljes mértékben átérezte ezt a mi mélységes fájdalmunkat, de mégis azt a tanácsot adta nekünk, hogy dobjuk félre a kishitűséget, feszítsük meg minden erőnket és dolgozzunk a szent célért egy szebb, jobb és boldogabb magyar jövendőért, És a skót tanárnak igaza volt! Nem szabad átadni magunkat a pesszimizmusnak, mert a pesszimizmus biztos halál, mig az optimizmus kitartó munkával és erős akarattal párosulva a biztos, szebb és jobb magyar jövendő. Magyar Fiúk! Tehát — sursum corda ! Fel a fejjel! Ez az érzés hassa át a ti magyar szíveteket most, amikor bezárul mögöttetek az iskola kapuja és kitárul előttetek a magyar élet kapuja. Ez az érzés váltsa ki a ti szivetekből ott a magyar életben mindenkor a hála és köszönet szavát az Alma Materrel és annak tanáraival szemben, azokkal a tanárokkal szemben, akik 8 éven át azért dolgoztak, azért fáradtak minden
