Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
14 deniitt ott termett, ahol legnagyobb volt a veszély és baj: — személyesen kezdett tárgyalást a felvidéken a tőlünk elszakadni kívánó tótokkal. Nem rajta múlott, hogy siker nélkül. A gyászos kommunizmus és a megalázó oláh megszállás szomorú napjaiban férfias bátorsággal mindent mentett, ami menthető volt. A kommunizmus után pedig vasenergiával azonnal hozzálátott az újjáépítés munkájához. És ez az újjáépítő munka még ma sincs befejezve. Ilyen sokirányú és sokoldalú munkálkodás mellett még arra is tudott és tud időt szakítani magának a mi nagy főpásztorunk, hogy megteremtette és ma is fenntartja, ápolja a külfölddel való egyházi kapcsolatot, amivel hatalmas erőforrást szerzett sokat szenvedett nemzete számára. A világháborúban kimerült és elalélt nemzet katasztrófájában, mikor a forradalmi kormány tartalmatlan jelszavak előtt borult térdre és a nemzeti eszmét még említeni sem merte senki, Raffay Sándor volt az első, aki a külföldi protestánsok lelkiismeretére appellált, utazott, beszélt, tárgyalt — és nem siker nélkül. Hogy Magyarország ügyét a külföld ismeri és lelkiismerete ma már erősen ébredezik, abban Raffay Sándornak igen jelentékeny szerepe van. Kedves gyermekeim! És mi ad erőt, soha el nem lankadó kitartást ennek a sokrétű és áldozatos életnek megharcolására a mi nagy föpásztorunknak, Petőfi Sándor iskolája megmentőjének? Semmi más, mint a benne folyton munkálkodó evangéliomi lélek, amelyről a Püspök úr 1931. október 11-én iskolánk eme új épületét felavató beszédében többi között így elmélkedett: „Az evangéliomi lélek Isten legdrágább ajándéka, amelyből hit, bizalom és szolgálat ösvényein indul el az új életet teremteni kívánó akarat. Az evangéliomi lélek akkor fürdik a benső öröm láthatatlan könnyének árjában, amikor másoknak örömet szerezhet. Az evangéliomi lélek akkor boldog igazán, ha áldozatokat osztogathat, ha boldogabb jövendő alapjait rakosgathatja le, ha másoknak szolgálhat.“ Igen, kedves gyermekeim! A mi nagy főpásztorunk egész áldásos élete egy szakadatlan szolgálat: — szolgálat Istenünknek, evangélikus anyaszentegyházunknak és minden intézményének és édes magyar hazánknak. És ebből a szolgálatból nekünk, Petőfi Sándor iskolája tanári karának és ifjúságának, sőt Aszód község minden egyes lakosának is jutott valami. — Ez a gyönyörű épület. Aszód község polgársága ezt a soha el nem évülő szolgálatot azzal hálálta meg, hogy a mi szeretett főpásztorunkat folyó évi június 1-én megtartott díszközgyűlésén megválasztotta a község díszpolgárává. És mi, az általa megmentett iskolának tanárai és ifjúsága vájjon mivel hálálhatjuk meg legméltóbban az ő érettünk is hozott szolgálatát? Azzal, kedves kartársaim és kedves ifjúság, ha bennünk is meg lesz mindig a kötelességtudásnak, hazaszeretetnek, akaraterőnek, jellemszilárdságnak, munkaszeretetnek, az áldozatkészségnek az a mértéke, amely a mi főpásztorunknak lelkét, szivét, elméjét még mindig további szolgálatokra fűti: — azzal, ha megfogadjuk, hogy mi is, úgy mintő, teljes szivünkből, teljes lelkűnkből, teljes elménkből és minden erőnkből szolgáljuk Istenünket, szolgáljuk édes magyar hazánkat, szolgáljuk a mi jobb sorsra érdemes derék magyar népünket, szolgáljuk felebarátainkat.
