Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
9 Magyar vagyok. Legszebb ország hazám, Az öt világrész nagy területén Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. És amilyen rajongással szerette hazáját, annak földjét, népét és a természetet, époly rajongással szerette a szabadságot. Szabadság, szerelem E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom Az életet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet. De az a szerelem, amelyet Petőfi megénekel s amely azután őt menyasszonyához, majd feleségéhez Szendrey Júliához fűzi, sohasem volt érzéki, mint ahogy a magyar nép sem volt soha érzéki, hanem mindig szűziesen tiszta. Teli van a Duna, Szeretsz rózsaszálam? Tán még ki is szalad ; Én nagyon szeretlek, Szívemben is alig Apád, anyád nálam Fér meg az indulat. Jobban nem szerethet. Hát még szüleihez intézett költeményei! Nem hiszem, hogy valaha valaki írt olyan gyönyörű költeményeket édes anyjáról vagy édes apjáról, mint Petőfi. Hogy elábrándozik azon a gondolaton, hogy milyen kényelmet biztosítana ő édes szüleinek, ha ö egyszer meq- gazdagodnék. Mikor azután 1848/49-ben megharsant a harci riadó, sietett ő is a haza védelmére. Sőt utána ment öreg édes apja is, kiről ekkor írta egyik legszebb költeményét. (A vén zászlótartó.) És ebben a viharban, amely végigzúgott a Kárpátoktól az Adriáig, Bem apó oldalán oly elemében volt a szabadságszeretö Pelőfi. Közben szülei elhaltak. Petőfi néhány napra hazatért a csaták zajából, de már csak szülei sírját láthatta viszont. Óh van-e szív, amelyet meg ne hatna „Szüleim halálára“ című költeménye! Sem atyám, sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, Akiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szivök vérén neveltek fel. . . Azután újra elment a csaták tüzébe. Nem is tért többé vissza soha. A legszebb magyar üstökös a segesvári csatában lehullott a magyar égről. Petőfi holttetemén, ahogy ő az óhajtotta, fújó paripák száguldottak át. S azóta teste ott porlad a segesvári síkon egy jeltelen közös sírban, de lelke itt él közöttünk, nemzetünk lelkében és ez a lélek éltet, felemel, lelkesít bennünket szegénységünkben, megtiportságunk- ban, csonkaságunkban. A nagy világ előtt ezen a leiken, az ő művein keresztül világít a magyar Igazság és a magyar Feltámadás reménysége. Magyar fiúk és magyar leányok! Ez a lélek, Petőfi halhatatlan lelke hasson át benneteket ebben az ünnepélyes pillanatban. Tudjatok, drága hazánkért, annak sokat szenvedett népéért úgy lelkesedni, dolgozni és ha kell, meghalni, ahogy ö tudott; ismerjétek meg a magyar
