Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934
4 a dicsősége vezette őt a tanári pálgára. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti karán 1905 május havában szerezte meg az oklevelet a magyar s latin nyelv és irodalomból, miután 2 évvel előbb summa cum laude megszerezte a doktorátust. 1904. szeptember 1-től már a besztercebányai ev. algimnázium helyettes tanára, maid a következő tavasszal megszerezvén az oklevelet, ugyanannak az intézetnek rendes tanára, 1916. június hava óta pedig az időközben teljes főgimnáziummá kifejlesztett intézet igazgatója lett. — Igen, Dr Oravecz Ödön 23 éves korában tanár, 35 éves korában már igazgató. (Istenem, hol van ettől a lendülettől a mai ifjúság nagy része!) Emellett 1903-ban jelent meg első irodalmi műve János vitéz címmel (irodalmi tanulmány Petőfi Sándor költeményéhez), 1908-ban pedig 1 kötet verse Költemények címen. — E költeményei közűi hadd idézzem legalább azt az egyet, amelyben örök emléket állít hőnszeretett édes anyjának. Ez a rövid vers hű tükre az ő nemesen érző lelkének és egyéniségének is: Nem hagyhatva vagyont, kincset, „Becsületes légy gyermekem !“ Becsületes! Mily egyszerű szó, de milyen nehéz ezt az egyszerű szót egész életre jelszóul választani s azt soha el nem téveszteni szem elől egy pillanatra sem egy életen keresztül. Dr Oravecz Ödön megmutatta, hogy ezt igenis meg lehet tenni. Meg lehet tenni, el lehet érni a becsületességet s ennek révén a közbecsülést ernyedetlen, soha nem lankadó és mindig önzetlen kötelességtudással és munkaszeretettel. Abban az elhanyagolt besztercebányai algimnáziumban éppen akkor ilyen férfiúra volt szükség, hogy a besztercebányai ev. egyház megmenthesse régi, évszázados középiskoláját. És Dr Oravecz Ödön dolgozott éjjel-nappal. Ő maga szervezte meg az intézet történelmi, filológiai, földrajzi, rajz- és geometriai, fizikai szertárait, pénz- és éremgyűjteményét, a felsőbb osztályok ifjúsági könyvtárait és a Bél Mátyásönképzőkört. Ezt a kitartó, soha nem lankadó és céltudatos fejlesztő munkát az állam azzal honorálta, hogy hozzájárult az algimnáziumnak főgimnáziummá való kifejlesztéséhez, — kartársai és az iskola fenntartó hatósága pedig azzal, hogy 1916-ban a legnehezebb időben, a világháború kellős közepén őt választották meg az intézet igazgatójává. De Dr Oravecz Ödön emellett a felfokozott tevékenysége mellett tudott időt szakítani magának arra is, hogy figyelje a felvidéki közélet s a besztercebányai evangélikusok életének minden mozzanatát. És mikor látta a kormánypárt mindenhatóságát, az ellenzék szavaló tehetetlenségét, a kívülről pénzelt pánszláv izgatás erősödését, ráeszmélt arra, — és ezt szóban és írásban hirdette — hogy ott Besztercebányán, a pánszlávizmustól fenyegetett magyar kultúra gócpontjában az önző és pártoskodó kisvárosi életben az ev. egyházért és az édes magyar hazáért élő kultúrembernek csak egy hivatása lehet — a magyar kultúra fölényének fokozása és terjesztése nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kivül szépirodalmi és tudományos folyóiratok, népszerű előadások tartásában való minél intenzívebb részvétel által. ÖRÖKSÉGEM. Mikor sötét, gyászos ágyán Feküdt drága, édes Anyám, Mikor áldott, nemes lelke Végóráját megsejtette; Csak egyre kért, egyre intett; Három szó volt az egész csak, Mit kitűzött elém célnak; Csak azt súgta halón nekem :
