Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934
25 Szegedi Egyetemi Luther szövetség adományából: Tátrai Rezső Vili., Chugyik József VIII. o. tanulók. Magyar Szemle Társaság adományából: Györky Ödön Vili., Bolgár Pál Vili, Mikes László Vili., Papp János Vili., Szabó András VIII, Székely Tamás VII., Szilassy Zoltán VII., Boda János VII., Rákosi József VII., Támpa László VII., Tóth László VII., Fülöp Lajos VII. tanulók. Dr Osváth Gedeon ny. igazgató úr adományából: Mikes László VIII. o. t. kapta Pékár Gy. : Ördög az Ámen árnyékában című elbeszélés kötetét. Inokai Béla, internátusi nevelőtanár úr adományából Kerti János III o. t. kapott egy szép történelmi könyvet. A Gyorsíró című gyorsírási folyóirat szabatos fogalmazási gyorsírási pályázatán oklevelet és könyvjutalmat kapott Vándor Imre IV. o. t. Haberehrn Gusztáv tanár úr adományából: Rosinger János I., Szutorisz Géza I. 1—1 Kis Korái könyvet. Scholtz-testvérek adományából: Reizinger Pál III., Fentős Tibor VIII., Prohászka Jenő Vili., Oravecz Sándor (kövesdi) III. Bányai István III., Rosinger László III., Páll Béla III., Greskó László V. o. tanulók 1 — 1 kötet értékes könyvet kapott. Ballagás és szalagszentelés. A VIII. o. tanulói az utolsó ösz- szefoglaló vizsga után egy 20 percig tartó iskolai ünnepély keretében tartották meg a szalagszenteiést és búcsúztak az alma matertől, a tanari kartól és iskolatársaiktól. Mikor 11 órakor megszólalt az iskola csengője, akkor már a tanári kar, a Vili. o. tanulók hozzátartozói és az ifiúság elhelyezkedtek az iskola udvarán. A tanári kar előtt volt egy asztalka, rajta a biblia, egy öreg urnában egy kis bor és 1 karéj ke- njér, meg a 35 VIII. osztályú tanuló zöld szalagja. Egyszerre a II. emeltről felhangzik a Ballag már a vén diák mélabús dallama, — a Vlil-ok levonulnak az udvarra és elhelyezkednek az asztalka előtt a tanári karai szemben. Mikes László VIII o. t. közvetlen, megkapó szavakban búcsúzik osztálytársai nevében a tanári kartól, az ifjúságtól, az alma mitertől. Az osztályfőnök meghatóban válaszolt a búcsúszavakra, intve a távozókat az alma mater iránti további ragaszkodásra és szeretetre. Ajután az egyes körök VIII.-os vezetői átadták néhány buzdító szó kíséretében a körök vezetését az új vezetőknek. És most következett az egész kis ünnepély legmegkapóbb jelenete: a szalagszentelés. Az osztályfőnök odalép az asztalkához, kezébe veszi a 35 maturandus egy csomóba kötött zöld szalagját és e szavak kíséretében: „Isten, áldd m«g a magyart — jókedvvel — bőséggel!“ — a zöld szalagcsomóval mígérinti a bibliát, majd belemártja egy kissé a borba és végül megérinti vele a kenyeret. Ezalatt a közvetlen aktus alatt, de meg a még egyszer felhangzó iskolacsengő hangjaira (miközben a maturandusok a zöld szalagot kezükben tartva magukba mélyedve állottak) azt hiszem al g maradt szem szárazon. A maturandusok aztán dalolva körülballagták az alma matert, végig ballagták a várost s a régi alma materben megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. A maturandusok, itt maradt iskola társaik, a maturandusok hozzátartozói, de mi tanárok is olyan megható élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyet lelkűnkből semmi, de semmi sem lesz képes kitörölni — soha. I
