Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934

9

nemzetünk büszkesége Petőfi Sándor. A magyar Tyrteus maga írja az „Úti Jegyzetekben“, hogy „Aszódon írt először verset, itt lobbant először lángra szive, itt fogta meg először lelkét az olthatatlan vágy a színészet után.“ Ezért 1888-ban, az iskola százados ünnepén Gyulai Pál találóan mondotta : „Áldás az aszódi algimnáziumra, mely Petőfinek megadta az alapot, áldás ama derék és buzgó hazafiak porára, akik ezelőtt 100 évvel ez iskolát alapították és ezzel a vidéknek egy műveltségi központot teremtettek.“

Az iskola ma is kegyelettel őrzi azt a vezérkönyvet, amelyből Koren a legnagyobb magyar lírikust oktatta, — az érdemjegyeket tartalmazó anyakönyvet, melynek tanúsága szerint Petrovics Sándor szín emines tanuló volt. Az iskolának akkor 3 osztálya volt 5 évfolyammal.

Korea professor távozása Szarvasra és a Bach-korszak válságos helyzetbe sodorta iskolánkat. Egyelőre elveszti gimnáziumi jellegét, de 1863/64-ben a felső elemiből ismét gimnáziummá lett. Ekkor adományozza a második tanszék megszervezésére Podmaniczky Armin báró az iskolának az aszódi vásárjog háromnegyed részét. Ezen a biztató bázison vetette meg lábát iskolánk a bizonytalan jövővel szemben. Megalakul az első rendes iskolai tanács (1865.). A földszintes nádfedeles házat megbővitik és 1865/66-ban megnyílik a IV. osztály is.

Podmaniczky Ármin mecénási szerepét a nemeslelkű család többi tagjai: Géza és Levente bárók, majd később Gyula báró veszi át. De az iskola nemesszívű támogatói sorában ott szerepelnek Prónay Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf, a Dégenfeld grófok, Radvánszky Antal báró, Fáy Béla, Földváry Mihály, Tahi) István és ott találjuk Breznyik János, a Selmecbányái evangélikus lyceum nagynevű igazgatójának nevét is. Az aszódi evangélikus egyház részéről pedig Morav- csik Mihály, az érdemes lelkész tesz meg mindent az iskola fennmaradása érdekében. Az ő fáradságot nem ismerő buzgóságának köszönhető, hogy 1872-ben a régi vályogfalakon felépült az emeleti rész. 1875-ben lélekemelő ünnepség keretében leplezik le a Petőfi-emlék- táblát, amelyen Csengey Gusztávnak az iskola kiváló tanárának szinte klasszikus pár verse hirdeti, hogy

Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzet a Legszeretöbb költő, a haza Tyrteusa.

Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár,

Kincse, e iángernlék, átragyog ifjaira.

1888-ban megünneplik — bár hibás dátummal — iskolánk százados ünnepét. Alma materünknek azonban még sok válságos évet kellett átélnie, mig végül az 1907. márciusában szerződésileg biztosított államsegély biztosítani látszik iskolánk jövőjét. Ugyanebben az évben Bolla Lajos igazgatósága alatt a tanári kart felveszik az országos tanári nyugdíjintézetbe.

1912-ben Micsinay Ernő felügyelősége és Szabó Lajos igazgatósága idejében sikerült az ősi algimnáziumot teljes főgimnáziummá fejleszteni. Az első rendes érettségit 1916. június havában tartják meg, míg 1920-ban Gaál Mózes kir. főigazgató buzgó támogatásával az iskola mint főgimnázium elnyeri a végleges nyilvánossági és érettségi tartás jogát.