Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1932

4

Csengey irodalmi nevét akkor már biztosította a „Hullámok közt“ című regényének tiszta és nemes idealizmusa; a „Gavallérok“ és a „Címer rabjaidnak egészséges realizmusa, epedő és enyelgő lírai verseinek, szónokias hangú költői beszélyeinek egész légiója.

Akkor még éltek irodalmi hagyományok az aszódi köztudatban. Akkor még az emberek nem mások becsületében szántotlak, de egymás leikébe vetettek; a felekezet-közötti szeretelet nem dobolták, de gyakorolták. Még éltek olyanok, akik apáiktól hallották, hogy mint vitték erre a töltésuton Kazinczyt Kufsteinből Munkácsra. Még éltek öregek, akik a bárói kastély tornácán kipirult arccal látták üldögélni vidám tréfaszó mellett Vörösmarty Mihályt. Még a romantika hímporos meséjét szövögették a gesztenyefák alatt sétálgató Podmaniczky Júliának és báró Jósika Miklósnak rácheli hűségéről és sírig tartó szerelméről.

Emlegették nemcsak az ásványtanban tudós Podmaniczky Károlyt és a növénytanban búvárkodó Podmaniczky Sándort a bárói családból, hanem a zeneköltő Podmaniczky Lajost is, aki alapját vetette meg a gimnázium könyvtárának és mint novellaíró a Zsebkönyv szorgalmas munkatársa volt.

Még emlékeztek mélytüzű két kék szemére annak a diáknak, aki itt szeretett először, itt írta verseit s itt ébred lelkében szomj a világot jelentő deszkák után, hogy ezután Petőfi Sándor földi név alatt legkáprázatosabb üstököse legyen a magyar lélek mennyeket verdeső egének. Még idejárt a „kockás báró“, az ország első gavallérja, Podmaniczky Frigyes, aki az 50-es és 60-as évek magyar regényirodalmát egy egész csokor levendula illatú regénnyel gazdagította. Még élénken emlékeztek rá, hogy a nagyvendéglőnek, — melyről már Gvadányi Peleskei Nótáriusa azt írja, hogy „Ott a fogadóba tettem hálásomat“ — dobogóján fokosát forgatva mint süvített Lisznyay Kálmán, egy-egy dalidóját itt tartva az elnyomás éveiben.

Ezen időszak után kerülnek ki régi kis iskolánk padjaiból a tudomány és a toli jeles emberei: Gerő Károly a színműíró, Darvai Móric a természettudós, Moravcsik Emil az európai nevű búvára a lelki életnek, Moravcsik Géza az esztétikus, Moravcsik Gyula a kiváló jogász, aki ünnepi ódát ír az iskola százados ünnepére, — Ompolyi Ernő a hírlapíró, hogy napjainkban utódjuk lehessen a nem rég koszorút nyert Falu Tamás.

Csengey Gusztáv akkoron meghallgatta az ifjúság kérését s megalkotta a ma is létező és derekas munkát végező Petőfi-önképzőkört. Erre kötelezte Csengeyt az evangélikus múlt is. Művelődéstörténetileg tudott dolog, hogy az első önképzőkört a soproni ág. hitv. ev. lyce- umban Kis János és glóriás társai alkották meg 1790-ben ..magyarul tanuló társaság" cím alatt, melynek szabályzata Kis János emlékiratai szerint csak 4 pontból állott: minden szombaton két órát áldoznak ezen eszmének — a köz érdekében kiosztott munkát mindenkinek el kell vállalnia — a bírálatért senkinek haragudnia nem szabad — jelentős ok nélkül senki se maradhat el az összejövetelekről. Oly sok bölcse- ség van e négy pontban, hogy avval egy országot is el lehetne kormányozni becsületes emberek között.