Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1931
6 Iskolánk rövid története. Azirodalomtörténetbennemzetietlennek nevezett korban 1711 —1772 között a protestánsok felocsúdva aléltságukból a jezsuitákkal versenyezve egész sereg latin iskolát állítanak fel. Főként az ág. hitv. ev. egyház vezet e téren. Az 1766. évi országos invesligatio 35 ág. hitv. ev. közép- és felsőbb iskolát talál a régi Magyarországon Ezek közül 9 csak a latin alaktan befejezéséig tanít, míg 13-ban a latin syntaxist is teljesen elvégezték. Ezek között a kis gimnáziumok között olvasható először az aszódi „Schola Latina“ neve. Azonban akkori tanárának Kádassy Jánosnak nevét már 1764-ben megtaláljuk az egyházi számadásokban. E dátum a legrégibb nyom az aszódi iskola történetében eddig. Ő szerepel mint a gimnázium tanára Vörös Antalnak, a budai kerület királyi főigazgatójának ama jelentésében is, melyet 1778-ban a Helytartó Tanácshoz intézett. Közben hiteles adat van arra nézve, hogy Szontagh Sámuel, a későbbi tiszai püspök — akkor még a Podmaniczky családnál nevelő — egy házat vesz az iskola részére, hogy a latin iskola egyedül bírja a régi épületet. Kádassy utódjáról Fabricius Jánosról pedig azt tudjuk, hogy 1784 tavaszán innen Hartára megy lelkésznek. Az 1798. évi püspöki látogatás Kádassy József rectort találja itt, aki »szelíd, emberbaráti érzésű, takarékos és a munkában türelmes férfiú«. Kora szerint fia lehetett az elsőnek ismert Kádassy János tanárnak. Az ő utódja a földrajzban tudós Chovan Sámuel. A negyedik rector Scholtz József a közgyűlés határozata alapján a »professzor« címet veszi fel. A nyolcadik e sorban Wallaszky uram, aki a lottérián 200.000 váltó forintot nyer s hamarosan ott hagyja a tanári széket. A rector-professzorok gárdájában tizedik Koren István, kinek 23 esztendőig tartó működésében (1833—56.) világirodalmi jelentőséggel bír Petőfi Sándornak három tanévre terjedő itteni diákoskodása. (1835/6— 1837/8.) Maga írja az »Úti Jegyzetek«-ben, hogy itt írt először verset, itt lobbant szíve először lángra, itt fogta meg először lelkét az oltha- tatlan vágy a színészet után. Ezért méltán mondhatta Gyulai Pál 1888-ban felköszöntőjében e nemes veretű szavakat: »Áldás az aszódi algimnáziumra, mely Petőfinek megadta az alapot, áldás azon buzgó és derék hazafiak porára, akik ezelőtt száz évvel ez iskolát alapítva a vidéknek egy műveltségi központot teremtettek.« Az iskolának Petőfi idejében három osztálya volt öt évfolyammal; mindezt pedig Koren egyedül tanította. A Bach-korszak az erősen magyarosodó és magyarosító iskolától több tanárt és német nyelvű tanítást követelt, minek eleget nem tehetvén — gimnáziumi jellegét elveszti. Mikor Koren 1856-ban Szarvasra távozik, a tanulók száma már 12-re apad le. Tíz évig tart az életért való harc, mig végre a felsőelemiből újra fejlődő gimnázium lesz 1863—64-ben. Ebben az időben adományozza a második tanszék megszervezésére báró Podmaniczky Ármin az aszódi vásárjog s/4-részét. A polgárság java évenkénti anyagi kötelezettséget vállal. Megalakul az első rendes iskolai tanács (1865). A földszintes, nádfedeles kis házat megII.
