Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930
10 papja akkor 1755—1768-ig Hajnóczy Sámuel, a vértanú Józsefnek az apja: egy igazán magas műveltségű férfiú, ki jeles fiát maga tanítja s esténként közösen olvasnak valamely történeti vagy útleírási művet, vagy Szavoyai Jenő elhíresült életrajzát. (H. I. élete, írta Dr. Hajnóczi R. József.) De jeles ember volt a János báró testvére is: Podmaniczky Sándor, kiről unokája: Frigyes, emlékirataiban azt írja, hogy „a békét és műveltséget kedvelő férfi volt, a ki sok pénzt költött a szépművészetekre.“ Ezt bizonyítják az ősi kastélynak ma is meglévő freskói — különösen a díszterem nagy allegorikus mennyezeti képe, melyben a keresztyénség győzelmét ábrázolták a pogányság felett Kracker és és Zách festőművészek. Szontagh nevével először 1764 szeptember havában találkozunk az aszódi egyházi számadások könyvében, mikor megvizsgálják az évi számadásokat; de neve mellett ott szerepel az aszódi gimnázium első bizonyítható tanárának a neve is: Kádassy János. Ő tehát a latin iskola eddig első ismert tanára, nem mint eddig gondoltuk, Fabricius Endre kutatása nyomán, hogy Fabricius János. Egyéniségére jellemző az, hogy Szontagh benső barátságra méltatta, a kétségtelenül nagy műveltségű férfiút, aki öt nyelven is beszélt. Az iskolára felvigyázó báró is szeretettel emeli ki derék tanító.és nevelő munkáját. A tanítás mellett házi neveléssel is foglalkozott, mit a nála lakó tanulók jegyzéke igazol. Hogy a gondolat fonalát el ne ejtsük, maradjunk meg először Szontagh személyénél. Nem élt állandóan Aszódon, mert tanítványaival együtt ment el az iskolázásuk helyére. így lakozott Lászlóval Pozsonyban, Józseffel pedig Debrecenben és Sopronban. A szünidő napjai azután közelebb űzték és fűzték őt az aszódi iskola jeles tanítójához, Kádassy Jánoshoz, kinek tanítói magasabb munkakörét már az 1770. évi jelentés leszegezi. A takarékos és pénzét óvatosan gyümölcsöztető Szontagh Sámuelnek igazán már jobb módja volt. Ekkor jött 1770-ben arra a gondolatra, hogy az elemi tanítást elválasztja a latin iskolától, mert mint Fináczy is írja idézett levelében: „abban az időben a protestánsok iskoláiban az elemi és középfokú oktatás intézményesen nem volt élesen elkülönítve.“ Az összes tanulók tanítása eddig a mai emeletes főépület helyén álló nádfedeles földszintes házban folyt le. S most beszéljenek helyettünk Szontagh Sámuelnek — a család ajándékából hozzánk került eredeti végrendeletének szavai 1804-ből: „Scholis. 1—0 Domunculum, inter Domum Parochialem et Scholam majorem in Aszód, Ao. adhuc 1770. pro Schola minorum, proprio aere Rf. utpote 130. i. e. centum et triginta comparatam, dictae Scholae Aszodiensi, in qualemcumq’ nonimis et 14 Annorum illic extractae morae meae memóriám time statim donavi et resignavi.“ Érdekes adat gazdasági feljegyzéseiből az is, mely szerint 1815- ben kegyes adományait felsorolja, melyek már akkor 12.130 forintot tesznek ki s köztük az aszódi házvétel a 23. pont alatt szerepel. Va- gyonosodását mutatja az 1821. év végéről való feljegyzése, mely szerint 41.739 forint tőkéje van kihelyezve. Az adósok névsorában elsőnek egy gróf Eszterházy szerepel.
