Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1929

Ill

a gyermek kinő az iskolából, lelkét a hála ösztönös szálai fűzik továbbra is az iskolán át az egyházhoz.

De itt, ahol alapkövet teszünk le egy uj iskola számára, itt a múltnak még erősebb és közvetlenebb emlékei is köteleznek. Sok jeles embert adott a hazának . az evangéliumi egyház és sok vezérembert nevelt fel iskoláiban. De ha senkit nem adott volna is, csak azt az egyet, akinek nevét ez az iskola viseli, Petőfi Sándort, akkor is ellenállhatatlan ereje volna ennek a kötelezésnek, mellyel a múlt kényszerít bennünket iskolák alapítására és fenntartására.

Ez a múlt nemcsak minket evangélikusokat kötelez minden áldozatra ezzel az iskolával szemben, hanem kötelezi ennek a községnek minden egyes lakosát, kötelezi az egész társadalmat, kötelezi a vármegyét, kötelezi a magyar nemzetet, kötelezi a magyar közművelődés minden munkását és minden barátját, mert ez az iskola olyan sok kiváló embert adott már ennek a hazának, hogy mindenkitől megérdemli az elismerést és a támogatást.

És ha csak ennek az egyetlen evangélikus iskolának a múltjára gondolunk is, igazolva kell látnunk a Példabeszédek írójának mondását, hogy »napoknak hosszúsága van a bölcseség jobbjában, baljában pedig gazdagság és tisztesség. Äz ő utai gyönyörűséges utak és minden ösvénye békesség.« Ezt igazolja az iskola százados fennállása, ezt igazolja egyik legnagyobb fiának Petőfi Sándornak élete és munkássága, ezt igazolja a magyar nemzet dicsőséges múltja és mai vergődése, mikor egyetlen reményünk és bizodalmunk az, hogy kulturáltságunk magasabb foka és nagyobb gazdagsága szerzi majd vissza országunk elveszített ezeréves határait.

3. Éppen ezért a jövő is arra kötelezi egyházunkat, hogy nagy súlyt helyezzen iskoláira. Mert nem hagyhatunk drágább kincset utódainkra, mint a tudás kincseit és az emelkedett gondolkodásnak és a másokért élni tudó jézusi léleknek evangéliumi törvényeit. Mert örökké igaz, amit a Példabeszédek írója mond: »Életnek fája ez azoknak, akik megragadják és akik megtartják, boldogok.«

Rég elmúlt időkből, elfelejtett korokból, elveszett népekből nem maradt meg más, mint csak az, ami bennük szellemi érték volt. Semmi sem bizonyítja jobban, mint ez a valóság, hogy a tudás a földön az igazi kincs. Ezért teszem én most le örvendező és büszke evangéliumi lélekkel ennek az iskolának alapkövét. Leteszem a Szentháromság egy igaz Istennek nevében azzal az áldással, hogy legyen a fölemelendő iskola mindenkor otthona az igaz vallásosságnak, a komoly tudományosságnak és az áldozatos hazaszeretetnek.

oa