Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928

8

alatt terem, s végigszáguldunk A két Trenk-kel Európa vérpárás terein; felemelkedünk prófétai ihletséggel A jövő század regényéinek látnoki birodalmába, hogy onnan visszasuhanva a földre meghallgassuk Á tengerszeméi hölgy bájoló történetét; a magyar föld népét legszebben jellemző Sárga rózsa szirmainak susogó hullását s végül betekintünk a Gazdag szegények-hez is.

De már gyenge emberi lelkünk megszédül a távolok e mérhetetlen magasán; elménk pihegve kóvályog az átröppent századok mélységei felett; megborzadva szemléljük a jelen kicsinységében a múlt nagyságait. Fázva, dideregve ébredünk mákonyos álmaink káprázatából irtózatosan megcsonkított nemzeti életünk rideg valójára, mit a magyar Kánaánból az emberi gonoszság egy buja kényúr céda tanyáján alkotott meg Trianonban.

Költőnk születésének százados ünnepén szülőháza előtt egy költeményt szavaltak, melynek végsorai nemzetünket gyászolva zokogtak át akkor és sírnak át ma is a szőke Duna morajló habjain:

»Ékszernek tette az Isten a világba,

S most nincs szegényebb a fényes nap alatt.«

Mint a koporsóra hulló síri rög, úgy dübörög vissza ma is e vers lelkünk echós mélyén. Riadva, vad keservvel kiáltjuk vissza: Nem igaz! Nem vagyunk szegények! Miénk Jókai, miénk az ő kincse, gazdagsága.

Miénk, amikről írt: szűzdacú havasai szép Erdélyországnak, aranykalászos rónája Bánátnak, jószagú mezői Erdős Kárpátoknak, zugó fenyvesei a Magas Tátrának, eke- és fegyvervasa a Gömör- Szepesi Érchegységnek.

Megszállt testvéreink éjszakon és délen, naptámadaton és alko- nyaton, Ti is mind ez országnak vagytok velünk együtt hívséges jobbágyai. Mert meg van még egysége a hármas bérc, négy folyam honának. Együtt él az szent és érinthetetlen egységben Jókai műveiben.

Isteni zálogos írás ez, melyet csak be kell váltani verejtékkel, könnyel, s ha a sors úgy hozza — vérrel is. Mennybeli hitlevél ez, melyet a nagy Hadúr legédesebb szavú Íródeákjával: Jókaival íratott meg s egy ezredév hőseinek kiontott piros véréből ütött rá törhetetlen pecsétet. Bizzunk ez írásban, mint Isten szavában.