Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928
18 kozó összesítő ítélete ez volt: »A tanártestület oktató munkájáról az a véleményem alakult ki, hogy lelkiismeretes, komoly és számbavehető. A szerény, szűkös kerethez mérten feltétlenül értékes ez a tanári munka, s igazolja tizenegy éven át meg-megismételt és örömmel kifejezésre juttatott elismerésemet. Az intézet igazgatása, munkairányítása dicséretes; az igazgató tevékenysége a jövő fejlődés egyik biztosítéka.« A nm. VKM, úr az 1883 : XXX. te. alapján a testnevelés megfigyelésével Kócza Géza szakfelügyelő urat bízta meg, aki május 2-an és junius 14-én látogatta meg iskolánkat s megállapította, hogy a szaktanár munkáját lelkiismeretesen, buzgósággal végzi. A kar tagjai figyelemmel és érdeklődéssel kisérték egymás munkáját. Az igazgató 50 órában végzett hospitálást, másrészt az összes dolgozatok kétszeri átnézésével, 60 órában adottság szerint, 35 órában pedig szakszerűen helyettesítve kartársait, igyekezett megismerni a tanulmányi eredményt és az iskola minden növendékét. Az igazgató részt vett az evangélikus igazgatók adminisztratív egyetemes értekezletén november hóban Budapesten, valamint május hóban a budapestvidéki tankerület igazgatói értekezletén Miskolcon. Äz iskola épületéről fájdalmasan kell még mindig azt írnunk, hogy a régi. Újból a miniszteri biztosként látogató kir. főigazgató úr jegyzőkönyvét idézzük csak: »az épület szűk, egészségtelen és így meg nem felelő, s bármennyire is történik gondoskodás jókarban és tisztán tartásáról, több levegőt és világosságot itt adni fizikai lehetetlenség.« Sajnálattal jegyezzük fel, hogy az egykor meggondolás nélkül épült magas vályogfala a tanári könyvtárnak erősen repedezni kezdett már s így szükségessé vált a könyvtár kitelepítése, másrészt a falnak műszaki úton való oly megtámasztása, mely minden tekintetben biztonságot adó. De e nehéz és szomorú helyzetben is él elevenen szivünkben a remény, hogy nem tart már ez soká. Bízunk első sorban kerületünk főpásztorában D. Raffay Sándor püspök úrban, hogy valóban a megváltás útjára viszi e sokat szenvedett iskola életét; bízunk új fenntartónkban, a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület egész közönségében, mely épp úgy nem hagyhatja Petőfi egykori iskoláját romokba omlani össze; mint ahogy azt nem szabad néznie és hagynia a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak sem. A tervek megvannak, a megvalósítás sem maradhat el, legnagyobb zálogunk erre nézve az az atyai és főpásztori jóakarat, mit D. Raffay Sándor püspök úr Öméltósága részéről tapasztaltunk április 7-én történt látogatása alkalmával, mikor is a tanári karral alapos megbeszélés tárgyává tette az építkezés minimális kereteit és kívánalmait. E legszerényebb mérséklés meg- valósíthatása a mi legfényesebb álmunkat alkotja. Ä bútorzatról nem sokat mondhatunk. Igyekeztünk a régit átmenteni, itt-ott hiányait — ha még lehetséges volt — pótolni. Új szekrényt kapott a VII.—VIII. o. ifjúsági könyvtára. A tanári szoba világítása is megjobbított lett. A bútorzat fenntartására összesen 218 P-t fordítottunk.
