Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928

9 Iskolánk rövid története. II. A magyar irodalomtörténetben nemzetietlen kornak nevezett idő­szakot (1711 — 1772.) Benkő József a tudományok arany századának mondotta. Valóban sok összefoglaló tudós munkát termelt e néhány évtized, de ezek nyelve a latin volt. Ez volt akkor a művelt közép- osztály nyelve. Még a jobb elemi iskolákba is bevitték a latin tanitását. Ezért írja a Mária Terézia uralmának iskolaügyét legjobban ismerő Fináczy Ernő egyik levelében azt, hogy »ebben az időben a protes­tánsok iskoláiban az elemi és középfokú oktatás intézményesen nem volt élesen elkülönítve.« így volt ez az aszódi elemi iskolában is, melynek nyomát már 1742-ben megtaláljuk, mikor annak »rectora« Besztercebányára távozik kántornak. A nagy királynő 1766-ban a helytartótanács kebelében Magyar- ország számára is állított fel tanulmányi bizottságot. Az ehhez küldött ez évi jelentésben úgy szerepel már az aszódi iskola, mint »schola Latina usgue Syntaxim inclusive.« Tiz év múlva Szontagh Sámuel, kit akkor hívnak meg a Podmaniczky családnál való nevelőségböl kassai lelkésznek, ez az egész életén át jókedvűen adakozó későbbi nagy püspöke a tiszai kerületnek, a maga pénzén megveszi az iskola feletti házat tisztán az elemi oktatás céljaira s így a régi szalmafödeles ház megmarad latin iskolának. Úgy látszik, hogy a tudósabb tanító ennél az iskolánál marad, mert az elemihez Linczény szabómester választatik meg. Ki volt a »schola Latina« első tanára, azt ma még biztosan nem tudjuk. Vájjon volt-e más tanár lipcsei Fabricius János előtt, aki 1778- ban Nagyszlabosról jön Aszódra rectornak s innen 1784. tavaszán távozik Hartára lelkésznek — ez még megoldandó kérdés. Fabricius Endre értékes családtörténeti kutatásai alapján ma még első ismert rectora az intézetnek így: Fabricius János. Az ő működé­sének első évére vonatkozik Fináczy Ernő ama adata is, mely szerint a budai főigazgató jelenti a helytartótanácsnak, hogy itt a tanulók száma: 30; a tanítást pedig egy ludi magister látja el. A tantárgyak pedig ekkor a következők valának: Lingua Latina, Arithmetica, com­pendium Geographiae, História Catechetica. Az 1798. évi püspöki látogatás Kádassy József rectort találja itt, aki »szelíd, emberbaráti érzésű, takarékos és a munkában türelmes férfiú « Az ő utódja a földrajzban tudós Chovan Sámuel. A negyedik rector Scholtz József a közgyűlés határozata alapján a »professzor« címet veszi fel. A nyolcadik e sorban Wallaszky uram, aki a lottérián 200.000 váltó forintot nyer s hamarosan ott hagyja a tanári széket. A rector-professzorok gárdájában tizedik Koren István, kinek 23 esz­tendőig tartó működésében (1833—56.) világirodalmi jelentőséggel bír Petőfi Sándornak három tanévre terjedő itteni diákoskodása. (1835/6— 1837/8.) Maga írja az »Úti Jegyzetekében, hogy itt írt először verset, itt lobbant szíve először lángra, itt fogta meg először lelkét az oltha- tatlan vágy a színészet után. Ezért méltán mondhatta''Gyulai Pál 1888-ban felköszöntőjében e nemes veretű szavakat: »Áldás az aszódi

Next

/
Thumbnails
Contents