Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1926

Iskolánk rövid története.

A legrégibb hiteles nyomra Dr Fináczy Ernő talált rá egy helytartótanácsi jelentésben, hol már 1766-ban mint „schola Latina usque syntaxim inclusive“ szerepel. Egy 12 évvel későbbi jelentés a tananyagon kívül megemliti, hogy az intézetnek 30 tanulója volt.

A hagyomány és az egyháztörténeti adatok is azt sejtetik, hogy a megszervezésben a báró Podmaniczky családnak döntő része lehetett. Ők is maradtak fenntartói, irányítói, olykor túlhatalmat gyakorló vezetői közel másfélszáz éven át. Első ismert tanárjáról Értesítőnk következő cikke emlékezik meg. Az 1798. évi püspöki látogatás az intézmény élén Kádassy József rektort találja, kinek utódja a földrajzban tudós Chovan Sámuel lett. Az ismert rektorok soraiban tizedik Koren István, kinek 23 esztendőig tartó működésében (1833—1856.) világ- irodalmi jelentőséget alkot Petőfi Sándornak három tanéven át itteni diákoskodása.

A Bach-korszak az erősen magyarosodó és magyarosító iskolától német nyelvű tanítást és több tanárt követel, mert Koren csak maga tanított. Közben elveszik a gimnáziumi jellegét is. Mikor Koren Szarvasra távozik, leapad a tanulók száma 12-re. Tíz évig tart az életért való harc, míg végre mint felső-elemiből újra fejlődő gimnázium lesz 1863—64-ben. Ebben az időben adományozta a második tanszék megszervezésére báró Podmaniczky Ármin az aszódi vásárjog 3A részét. A tanárok közül a költő Csengey Gusztáv két éven át ingyen tanít, Sárkány Imre is rendes fizetés nélkül működik. A polgárság évi anyagi kötelezettséget vállal. Megalakul az első rendes iskolai tanács. (1865 ) A földszintes, nádfedeles házat megnagyobbítják s megnyílik a IV. osztály is. Az eltávozó Podmaniczky Ármin mecénási szerepét a vidék fő- és köznemessége veszi át. 1868-ban megnyílik az alumneum, 1872-ben megépül a régi falakon az iskola emeleti része, 1875-ben országos ünnepség keretében leplezik le a Petőfi-emléktáblát, 1879-ben

I.