Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1925

REV 2010 Beszámoló. A lélek az, ami megelevenít, mondja a Biblia. S örök igazsága az emberre nézve nyilvánvaló. R legjelentéktelenebb tárgy, ha vonatkozásban áll valamely, a nemzet életében hivatást betöltő személlyel, akit a nemzeti géniusz megszemélyesítőjeként egy nemzet rajongó szeretete ölel át, mindjárt jelentőséget nyer előttünk a lélek által, mely az emlékezés erejével közöttük: a személy és tárgy között kapcsolatot teremt. Igen, a léleknek varázsereje van: visszaidézi a tovatűnt időt; új életre kelti azt, aki már emlékké, képpé, szoborrá változott. Aki Aszódon jár s Petőfi e szellemi környezetében a lélek szemével tekint szét, tapasztalhatja a lélek varázserejének e hatalmát: az előtt megszólal a föld, melyet ő taposott, beszél a kő, melybe neve vésve; élettörténetet mond el a hajlék, melyben ő tanult s lakott. S az elmélyedve gondolkozó előtt mindez érthető is. Petőfi Sándor tanulóifjúságának három legfogékonyabb esztendejét töltötte Aszódon. Ez az iskola, melynek végig eminens tanulója volt, neki valósággal szellemi szülőhajléka lett; hiszen a Galgapartihoz című költeményének és az Első esküm című versének megcáfolhatatlan tanú­bizonysága szerint benne ci szerelem és szabadság költője itt szüle­tett meg. Engem, ki két évtizeden át a lélek szemével vizsgálódtam itt, e valóság ténye serkentett arra, hogy felkutassam a nagy költő aszódi életének az irodalomtörténet előtt rejtve maradt mozzanatait s össze- gyüjtsem mindazon emlékeket, melyek az aszódi halhatatlan diákkal közelebbi vagy távolabbi vonatkozásban állanak s az aszódi ev. gim­názium jelentőségét az országos kultúra szempontjából is kiemelve, teljesebben megvilágíthatják a költő alakját s lelki fejlődésének útját. E törekvés bírta vallomástételre Petőfi iránt Csonka-Magyar- ország középiskoláinak tanulóifjúságát a Petőfi-centenárium idején, adta kezébe az irónt az Országos Képzőművészeti Főiskola művész­növendékeinek, hogy költeményillusztrációkat készítsenek; e gondolat hatott oda, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társa- ság, a Petőfi-Társaság kiváló tagjai a Petőfire vonatkozó műveik kéz­iratát küldjék el hozzánk; ez az eszme mozdította meg a Petőfi- könyvek kiadóit, hogy Petőfi-könyvkiadványaikat adományozzák inté­zetünk számára. Ez a cél hevítette át a családokat és egyeseket, akikhez Petőfi-emlékért fordultam, hogy nemes készséggel álljanak intézetünk szolgálatára, váljanak meg becses emlékeiktől s letétként helyezzék el intézetünknél azokat. így jött létre ez a Petöfi-ereklye- gyiijtemény, melyet, mint az intézetnek tizenkét éven át igazgatója, nagy lelki örömmel abban a meggyőződésben hordtam össze, hogy az iskola ezzel, mint köteles kegyelettel, saját múltjának tartozik. De mint e régi iskola felelős őre, ez intézmény jövőjét is kellett tekintenem, azt a kényszerítő valóságot, hogy ezt a másfélszázados múltú ódon iskolát a Petőfi nevéhez méltóan elodázhatlan kötelesség újjá építeni. E tekintetben a várv^várt Petőfi-centenárium kecsegtetett legtöbb reménnyel.

Next

/
Thumbnails
Contents