Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1921

5 Az 1921/2. tanév története. tanévet szeptember hó 5-én istentisztelettel nyitottuk meg s június hó 17-én istentisztelet keretében tartott ünnepéllyel zártuk be; a tanítás egész éven át zavartalanul folyt, csupán a karácsonyi szünetet kellett a fűtőanyagra való tekintettel két héttel meghosszabbítanunk. A tanári kar. Dr. Qréb Gyula egészségi okokból a fentartó testülettől egy évi szabadságot kért és kapott. Helyettesítésére Szever Pál Selmecbányái evang. főgimnáziumi tanárt sikerült megnyernünk, kinek részére fentartó testületünk a már korábbi határozatával létesíteni kívánt tizenötödik rendes tanári tanszéket a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium hozzájárulásával a latin történelem-szakon szervezte meg s arra 1922. január hó 1-től kezdődő hatállyal az intézet rendes taná­rául választotta. Benne intézetünk — kiválóan értékes munkaerőt nyert. A tanulók létszáma. A tanév folyamán 333 tanuló vétetett föl. A múlt évihez képest a nyilvános tanulók száma 64 tanulóval emelkedett, a magántanulók száma 51 tanulóval apadt. Az általános létszám 13 tanulóval gyarapodott. Az intézet főgimná­ziummá fejlesztése óta a tanulók száma állandóan emelkedő irányzatot mutat. A fegyelmi állapot állandó egyensúlyát a tanári karnak következetesen szi­gorú eljárásával sikerült biztosítania; nagy segítségére volt e tekintetben az a körül­mény is, hogy a szülékkel és szállásadókkal a szálláslátogatások útján is — közvet­lenebb érintkezést tartott fönn; maguk a szülék is gyakrabban keresték fel intéze­tünket. Súlyosabb fegyelmi eset nem fordult elő. Egyik felsőbb osztályunk tanulóit az előirt kötelességek könnyelmű elmulasztása miatt az évvégi jutalmazásokból kizártuk. Azoknak, akik az ifjúság fegyelmére a komoly munka kerülésével, vagy laza erkölcsi felfogásukkal károsoknak bizonyultak, tudomásukra hoztuk, hogy a jövö tanévre fölvételt nem nyerhetnek. A tanulmányi eredmény a határozott haladás képét tünteti fel. Tanulóink legnagyobb része évi munkásságával öntudatos szorgalomról tett tanúbizonyságot. A komoly munkától való húzódásra könyörtelen feleletet adott tanári karunk az évvégi osztályozásnál. Különös örömmel szemléltük a Vili. osztályt végzett tanulóinknak az időt okosan felhasználó becsületes igyekezetét, melynek ez az egyébként gyenge közepes osztály az érettségi vizsgálatokon megfelelő elismerését látta. Az érettségi írásbeli vizsgálatok május hó 15., 16. és 17-én, a szóbeli vizs­gálatok junius hó 19., 20. és 21. napjain tartattak meg Sárkány Béla kecskeméti főesperes-lelkész úr elnöklete alatt, Dr. Szlávik Mátyás theologiai akadémiai tanár kormányképviselő úr jelenlétében, akik az igazság és méltányosság szellemétől vezé­reltetve adták meg az elismerést a végzett munkának. A vizsgálat eredménye : jelesen érett 3, jól 10, érett 11 tanuló; egy tárgyból javító vizsgálatra utasittatott 4 tanuló. Az érettségi vizsga befejezte alkalmával Noszkó István rákoskeresztúri evang. lelkész úr a szülék nevében megható köszönetét nyilvánítva, az intézet nevelő munkája iránt érzett hálája külső jeléül a főgimnázium újjáépítési céljára 5000 K-t ajánlott fel.- A valláserkölcsi nevelés érdekében minden lehetőt megtett tanári karunk. Az Ifjúsági Belmissziói Egyesület Hamrák Béla vallástanár vezetése alatt október hó 31-én emlékünnepélyt tartott, melyben a- reformáció eszméit Csákó Gyula és Perényi Miklós Vili. oszt. tanúlók méltatták; a nikolsburgi béke háromszázados évfordulója emlékére 1922. június hó 9-én az egyesület Bethlen-ünnepélyt rendezett, mely alka­lommal Micsinay Péter és Miklián Géza VII. oszt. tanulók fejtették ki Bethlen Gábor egyéniségének nagy jelentőségét. Az Úr szent asztalához október hó 31-én és május hó 13-án járultak evang. és ref. vallású tanulóink. Vallásukszabta kötelességüknek róm. kath. vallású tanulóink Hoitsy Pál hitoktató lelkész buzgólkodása mellett, izraelita tanulóink Sándor Illés hitoktató irányítása szerint igyekeztek eleget tenni. Ez évi tapasztalataink szerint a valláserkölcsi építőmunka nem veszett kárba s alkal­mas talajt készített elő a jövendő további feladatainak megvalósításához. A tanulók önmunkássága, melyet a mindennapi szükségkényszer indított meg, mindinkább nagyobb tért hódít. Ez az élettapasztalatokon nyúgvó s bölcs meg­fontolásokból táplálkozó nevelési irányzat, melyet Gaal Mózes tankerületi főigazgató úr ismételten hangsúlyozott tanulóink előtt, akkor éri el igazi célját, ha ltjainknál az önmunkásság vágya úgy a szellemi önművelés tekintetében, mint a gyakorlati tevé­kenység terén is, belső szükséggé válik s az egyénben szunnyadó tehetségenergiák foglalkoztatása a test és lélek egészséges harmóniáját, végeredményben az egyéniség teljes kifejlését jelenti. Nemzetnevelő s államépítő szempontból ennek kiszámíthatlan értékű nagy jelentősége van. Intézetünk tanulói a múlt szünidei foglalkozásukról föl­vett kimutatás szerint e tekintetben eléggé kivették részüket; e gyakorlati önmim-

Next

/
Thumbnails
Contents