Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917

10

tekintheti másnak, mint egy állomásnak a Jézus megismeréséhez vezető utón, amely út végcélja: millió hívő sóvárgó imájának: „jöjjön el a te országod!“ A reformáció nem befejezettséget, hanem folyamatot jelent.

Mi tehát Luther művében az örökkévaló, a minden időkre szóló? Az a szellem, mely Luthert minden művében irányította és amelynek ő leghatalmasabb erővel kifejezést is adott.

Hogy világosabban láthassuk, milyen uj világfelfogásnak, milyen uj életelvnek volt Luther a leghatalmasabb szavú kifejezője, vissza kell mennünk a reformáció korától néhány évtizeddel, Wittenbergről Budára kell irányítanunk tekintetünket. 1500 körül itt dolgozott az agg Temesvári Pelbárt az utolsó művén, az Aureum Rosariumon. Az a Temesvári Pelbárt, aki a középkor végén a középkor szellemét a leghatásosabban fejezte ki műveiben és aki így az első világhírre szert tett magyar iró volt. Utolsó művében össze akarta foglalni a kath. egyház tanításait Petrus Lombardusnak Sententiái alapján. Művének előszavában azonban szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy semmit sem ir az anyaszentegyház igazságai ellen, egyedül a doktorok tanítását fejtegeti szkolasztikus szokás szerint. „De ha valakinek mégis úgy látszanék — folytatja — hogy az igazságtól valamit eltértem volna: minden ilyet egyszer és mindenkorra visszavonok, semmisnek nyilvánítok és magam a józanabb Ítélet helyreigazításának az igazság iránt való szerétéiből alávetem és az affélét olybá tekintem, mintha sohasem mondtam volna“. A szerzetesi alázatosság és feltétlen engedelmesség, s korlátlan tekintélytisztelet jellemző kifejezői e szavak. Egy más világból hangzanak felénk ez igék, ahol nem bíznak még az emberi gondolat általános érvényében, ahol az egyéniség semmi.

Lehetetlen, hogy a jámbor szerzetes szavai fel ne idézzék lelkűnkben azokat a szavakat, amelyeket Luther mondott a wormsi birodalmi gyűlés előtt, mikor tanításai visszavonására szólították fel: „Ha csak a Szentirás bizonyságai, vagy más világos érvek által meg nem győzetem, mert én sem a pápának, sem a zsinatoknak nem hiszek, mivel nyilvánvaló dolog, hogy azok nem egyszer tévedtek, én pedig az általam felhozott Szentirás által vagyok meggyőződve, s lelkiísmerete- met Isten igéje tartja fogva: semmit vissza nem vonhatok