Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
4 találja meg lelki békességét. A fatalista az elkerülhetetlen végzet tudatában szemléli a halál megmásíthatatlan igazságát. Én, a Te megtört barátod, nem értek és nem érzek most semmit ezekből e koporsó előtt, én csak sírni szeretnék, mert Dr. Kövér Péter, ami szelíd, nemeslelkű Péterünk, a leghívebb fiú, legodaadóbb hitves, a legszeretőbb apa, a legjobb testvér és barát nincs többé . . . De hát miért kellett ennek Így történni? Mi az a csodás erkölcsi erő, mi az a magas eszmény, ami legjobbjainkat, a legértékesebbeket követeli áldozatul? A haza, a kötelesség, a becsület! A honszerelem az, aminek csak megemlítése is sok százezer nemes szivet hoz gyorsabb dobogásba s visz oda, hol a halál vérrózsái teremnek, s amely eszmény nekik a vértanuknak végül mégis nem több, mint az a kis négyzetölnyi tér, amit a koporsó elfoglal. S az eszmény sírba nem hullhat mégsem, mert a haza megmentése, a haza boldogsága, a haza virágzása mindenek fölött való! Az volt az ő nemes törekvése, küzdelmének célja: a naggyá, szabaddá lett Magyarország! S ezen a naggyá, szabaddá lett magyar földön van joga valakinek, hogy boldog legyen? S ha van, ki támaszthat több jogot ahoz, hogy éljen és boldoguljon, mint a Dr. Kövér Péter hátramaradt kis családja, a hőn szeretett hitves és bálványozott két kis gyermeke? Ha valakinek, úgy nekik van joguk a nemzet hálájára, nekik van joguk részt kérni a győzelmes háború után a haza boldogságából, a hon minden üdvéből . . . Kell, hogy a hős apa kiömlött vére nyomán tenyészetnek indult szebb jövő fája nekik teremjen gyümölcsöket. Adja Isten, hogy úgy legyen ! S ez lesz a mi vigasztalásunk, megnyugvásunk ! Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Ebben a szomorú bú- csúpillanatban hassa át lelkünket egy erős elhatározás, tegyünk erős fogadalmat arra, hogy ha ez a két kicsi gyermek kilép az életbe, tartsa szent kötelességének mindannyiunk: egyengetni előttük az élet nehéz, rögös útját. Ez a szent fogadalom legyen egyszersmind búcsúszavunk. Neked pedig, hős barátunk, ez adjon nyugodalmat és pihenést ! Kövér Péter, Péterünk, Isted veled !
