Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917

15 a királyokhoz is csak a környezetükön keresztül vezetett az út, úgy Istenhez sem járulhatott közvetlenül a hivő. Amint hasz­nos volt a földi hatalmasoknak kegyét keresni ajándékokkal és dicsőítésekkel, úgy feltételezték ezt Istenről is. A reformáció kitö­rölte Isten eszményéből ezeket az emberi vonásokat és Jézus tanításaihoz visszatérve, a szerető mennyei atyának képzetét állí­totta az emberiség elé. Ez által megszűnt Isten és ember közt e megalázó, szolgai viszony, amit az előző századok tételeztek fel. Isten nem hízelgő dicsőítéseket kíván az embertől, hanem azt, amit a Mester tanított: „Nem azok, akik itt azt mondják: Uram! Uram! hanem azok, akik Isten akaratát teljesítik“. Mi Isten akarata, arra nézve mindnyájan megegyezünk abban: a becsületes, erkölcsös életmód ! Ez az igazi istentisztelet ! Ha pedig Krisztust valóban magunkévá tesszük, ha tanításai vérünkké válnak, akkor az ő parancsolatai valóban nem nehezek; míg ha hiányzik a nemes érzület, akkor ezek minden parancsol­hatok között a legnehezebbek. Az itt kifejezett elvek képezik az örökkévalót Luther művé­ben, a reformációban. Ezek az elvek nemcsak a vallási élet terére korlátozódnak, hanem kiterjednek a szellemi élet minden formájára, szóval egyetemes életelvek. A reformációnak tehát — mindeneket összefoglalva — az a jelentősége az emberiség törté­netében, hogy ez a mozgalom adott a szellemi élet egyik ágá­ban, a vallási életben először kifejezést és ezen a téren juttatta először uralomra azokat az elveket, amelyek az uj kor szelle­mét minden téren jellemzik. A protestantizmus haladást jelent; így tehát nem tekinthetjük véletlennek azt, hogy az új korban azok a népek kerültek a civilizáció élére, amelyeket nem hagyott érintetlenül a protestantizmus. Hogy a világ külső történelmében milyen változásokat idé­zett fel a protestantizmus, azzal a jelen alkalommal nem kívá­nunk foglalkozni. Csupán arra akarunk még kiterjeszkedni, hogy a magyar nemzetre nézve micsoda jelentőséggel birt a refor­máció. A magyar nemzet történelme a honfoglalástól napjainkig nem más, mint egy más fajú népek közé ékelt kis népnek küz­delme létéért, szabadságáért, önállóságáért. Támogatta-e a refor­máció a létért való küzdelmében a magyarságot? A protestantizmus, alapelvéből kifolyólag, nemcsak vallási,

Next

/
Thumbnails
Contents