Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1916
4 fájdalmát, vágyait, törekvéseit, szenvedéseit. Hogy ide juthasson, előbb annak az egynek magának is szenvednie kellett. Ember volt ő is: sokat szenvedett. Äz ő súlyos megpróbáltatásokkal teljes hosszú élete a bizonyság, hogy meg kellett ismerkednie a fájdalmakkal, amelyektől királyi koronája sem óvhatta meg. S mig nagy lelkierővel igyekezett elviselni a szenvedéseket, emberi fájdalmain át eszmélt reá királyi hivatására, hogy boldogságot nyújtson ott, ahol lehet, az emberszeretet nevében, a királyi hatalomtól kitelő mérték szerint. Emberi fájdalmain át eszmélt reá királyi hivatására, hogy nemzete millióinak boldogításában találja meg azt, amit más úton hiába keresett: saját egyéni boldogságát. Boldogságot adhatni annak, aki azt szomjuhozza; népeknek és egyeseknek, királyok gyönyöre! Tettekből érezni egy királyi szív jóságát — népek boldogsága! Ebben a megismerésben közeledett felénk, magyarokhoz. S mert benne magában meg volt a tökéletesedni akarás vágya, meg tudta érteni magyarságunknak a tökéletesebb hemzeti élet iránt élő jogos vágyait is. így indúlt el királyi hivatása útjára. Ezen az úton nagy akadályok tornyosultak eléje: elődei múltjának tradícióit kellett nagy lelki erővel magától elhárítania. Ä király és nemzet egyetértő törekvése sikert aratott s e megértésből áldás fakadt. Élte nagy műve, hogy szabaddá vált az út a magyar nemzet politikai, művelődési, gazdasági megerősödése felé. Feladata királyi feladat volt s amit ő végzett, királyi munka volt. S e feladat teljesitésében elméje és szíve egyaránt segítségére volt: megvilágosította előtte azt az igazságot, hogy az egyén élete időleges, múlandó, a nemzet élete örök. S a múlandó egyén életéből csak az az eszme, érzés, akarat lehet halhatatlan, ami a nemzet életének áldásosán javára vált. Mi képesítette őt arra, hogy uralkodjék nemzetek fölött? Ä felelet olyan könnyű, amilyen nehéz volt annak értelmében cselekednie: legyőzte önmagát, megtanult önmagán uralkodni.
