Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915

\

sciből alig épül fel Budapesten a hadnaggyá előléptetett Lux, már is a Kárpátokban küzd ugyanolyan elszántan hideggel, hóval, faggyal, e szörnyű elemekkel a másik nagy ellenség, az orosz ellen, ki ép akkor feszitette meg legjobban eréjét, hogy határainkat áttörje. Éjjel-nappal vészes zivatarban folyik itt az ádáz küzdelem: vérfoltok pi- roslanak, tetemek sötétlenek a fehér hó tiszta tükrén. S Lux állja e küzdelmet rendületlenül egész télen át, részt- vesz a gorlicei áttörésben és az oroszok üldözésében. Akkor ismét megsebesül és pedig a karján.

Alig indul meg az olasz háború, Lux máris a dober- dói fensikon érezteti kemény kardcsapásait az áruló olaszokkal, rövid ideig olasz fogságot is szenved, amig övéi szerencsésen kimentik. Itt sem kíméli a golyó. Egy srapnell- golyó az állkapcsát éri, egy gránátszilánk meg a hátát. Sebeiből a laibachi kórházban felépülve julius 27-én negyedszer kerül a harctérre és pedig a Col di Lana hős védői közé. Vitézkedése közben itt újabb sebet kap. De lobogó hon- szeretete nem sokáig hagyja nyugodni ismét a dicsőség mezejére hajtja. Sok küzdelemben megérdemelt rövid pihenőjét husvétkor körünkben akarta tölteni s mi örömmel készültünk arra a napra, melyen szemtől-szembe láthatjuk a sokat tapasztalt hőst, midőn egyik üdvözlő levelünk a cenzúra eme komor feliratával érkezett vissza „Gestorben“.

Hát hogyan ? Ezt a fiatal hőst, kitől még a halál is félt eddig, mégis elragadta visszahozhatatlanul a csatamezők fékevesztett démona? — kérdeztük hitetlenkedő megdöbbenéssel, fájdalomtól elszorult szívvel.

A zászlóaljparancsnokságnak április 26-án érkezett válaszából sajnos — arról kellett meggyőződnünk, hogy az annyi halálos veszedelemből szabadult hőshöz — igaz, csak orozva álmában — de mégis csak hozzáférkőzött a halál zord ura.

„Zászlóaljunk“ — írja az említett parancsnokság egyebek közt1) „a harci fáradalmakat kipihenendő a front mögé

‘l Csermák őrnagy úr, zászlóalj parancsnok 1916. ápr. 23-án kelt 126/Adj. számú engedélyével közölve.

5