Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915

LUX SÁNDOR emlékezete.

Irta és az 1916. évi május hó 18-án tartott emlékünnepélyen felolvasta: Dr. GRÉB GYULA.

Tisztelt tanári kar! Kedves tanuló ifjúság!

Két évvel ezelőtt egy szép júniusi napon nyúlánk termetű, nyájas arcú, hirtelen szőke férfi élénken szemlélődve haladt végig intézetünk udvarán. Bizonyára feltűnt nektek, kedves tanúló ifjúság, ez a férfi. Közületek bizonyára nem egynek tekintete rátévedt egy pillanatra e látogatóra s talán találgattátok is, hogy vájjon melyik tanulótársatoknak a hozzátartozója lehet ez. De csak meg kellett volna hallanotok azt, hogy emez előttetek ismeretlen fiatal ember mily lelkes örömmel számod be nekünk, leendő tanártársainak arról, hogy azon néhány pillanat alatt milyen sok izmos fiút és ügyes tornászt fedezett fel vígan ugrándozó és tornáz- gató csoportjaitokban, s akkor rögtön megéreztétek volna ti is benne a testgyakorlásért lelkesülő szakembernek, a testedző ifjúsági játékok igazi barátjának meleg szeretetét, amellyel már az első pillanatban mindnyájatokat keblére ölelt.

De az, aki hivatva lett volna arra, hogy már a tavalyi iskolai évben játékaitoknak — mint igazi ludi magister-etek — kedélynemesitő vezére, testgyakorlataitoknak szerető, gondos irányitója, nekünk pedig nevelő munkánkban hűséges munkatársunk legyen, ma már a megdicsőült nemzeti hősök mennyei honából tekint le reánk. Ott, szemünknek elérhetetlen magasságokban, a glória soha el nem halványuló dicsfényével övezve ragyog reánk Lux Sándor neve.