Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
37 Gróf Endre, eé. ónk., 1. h. gy. e. Budapest. Joób Géza, eé. önk., cs. és kir. 32. gy. e. Budapest. Marcsek Lajos, eé. ónk., 16. h. gy. e. Besztercebánya. Szabó Béla, eé. ónk., cs. és kir. 37. gy. e. Nagyvárad. Szegedy István, eé. ónk., 29 h. gy. e. Budapest. Vallovits Béla, eé. ónk., cs. és kir. 60. gy. e. Kutlenberg. Zorkóczy Lajos. eé. ónk., cs. és kir. 60. gy. e. Kutlenberg. Itt közöljük Csörgi János katonatanulónknak VIII. osztályos társaihoz intézett levelét, a mai nagy idők beszédes emlékéül: Kedves Társaim! Mint a méhdongás a virágok közül, száll felém, a néhány hónappal elhagyott gondtalan diák élet, mikor veletek együtt ültem az aszódi gimnázium falai között, mikor naponként diáklelkesedéssel fontolgattuk, tárgyalgattuk az egész világot lázba ejtő nagy eseményeket. Mindegyikünk új tervet szőtt magában titkon a jövendő sorsa felől, én is; az én lelkem átváltozott érzelmek, tervek és célok viharától erősödve szállt egy új világ felé, hová én követtem lelkes örömmel. El végeztük a VII. osztályt, csendben nyugodtan ; hazamentünk, elszélcdtünk, ott hagytuk a kedves helyet, a Petőfi szellemétől virágzó iskolát, hogy élvezzük a nagy vakáció boldog, édes nyugalmát, liejh, de az én utam más felé vezetett, nekem vágyaim, céljaim voltak, miket minden ellen és mindenen át el kellett érnem; és elértem az új világba, hová vágytam, eljutottam és mondhatom nektek, soha boldogabbnak nem éreztem magamat, mint amióta a fenyegetett magyar haza védelmére készülök és gyűjtöm magamba az ifjú erőt. Mines szebb dolog most a katonaéletnél, most
