Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
18 lesztésének munkájában. Hála és köszönet illeti egyházi főhatóságainkat s ezek képviseletében Scholtz Gusztáv püspök urunkat, aki gimnáziumunk legkisebb és legnagyobb érdekeit püspöksége egész ideje alatt mindig ugyanazon bölcseséggel párosult jóakarattal gondozta. Hála és köszönet illeti gróf Ráday Gedeon pestvármegyei főispán urat, aki a protestáns áldozatkészség és tetterő ragyogó példájával minden tőle telhetőt szívesen megtett szép jövőre hivatott kulturális intézményünk fejlesztése érdekében. De hála illeti mindenekelőtt a minisztérium vezető egyéniségeit s dr. Badics Ferenc kir. főigazgató urat, akik a jogosult törekvéseket megértőleg méltányolták s diadalra juttatták. Az elért siker becses elégtétele tanári karunknak, mely a múlt megbecsülésének kötelezettségét, a gimnázium fejlesztésének eszméjét, a szebb jövő reményét, mint tradíciót, mindig lelkében hordozta. De különös elégtétele a gimnáziumi bizottságnak s az annak élén álló Micsinay Ernő felügyelő urnák, aki az eszmét lelkesült erővél valóra váltotta. Tanárkarunk öröméhez az aszódi gimnáziumnak egykori tanára és igazgatója, azóta az eperjesi theológia tanára Csengey Gusztáv, a Petőfi-társaság tagja is résztvevőig csatlakozott igazgatóhoz küldött következő soraiban: „Az a lelkesedés, mellyel mi akkori kartársak, Petőfi iskolájának ügyét a küzdelmes időkben előmozdítani törekedtünk, végre is sikerhez vezetett önök által. Örömmel látom az aszódi gimnázium kiegészülését teljes gimnáziummá.“ A múlt tanévről közölt beszámolónk, illetve értesítőnk elküldése alkalmából Mágocsy-Dietz Sándor, az egyházkerületi tanügyi bizottság elnöke, az evangélikus tanárvilág éltető lelke, igazgatóhoz intézett levelében gimnáziumunk minden rendű és rangú munkását a következő értékes sorokkal örvendeztette meg: „A szép múlt és az értesítő fel
