Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915

12

élősejtje vagytok annak a szervezetnek, amely a főgimnázium életét jelenti; a szervezet élete függ attól, hogy a sejtek összesége harmonikusan müködik-e össze egy magasabb életelv törvényei szerint.

íme, kedves tanítványaink, erőpróba, az életképesség próbája elé állíttattunk mi is mindnyájan, akik a gimnázium életét éljük. A gimnázium története itt találkozik a mai nagy időkben nemzetünk történetével.

Vezére nem lehet mindenki e küzdelemnek, de küzdő katonája igen. És ez nem kisebb öröm és megnyugvás: öntudatos küzdője lenni egy eszményi törekvésnek, e gimnázium nagygyátételének s ezáltal munkása lenni magyar hazánk és nemzetünk erősítésének, eljövendő dicsőbb jövőjének.

E küzdelemben már kinek-kinek részére ott a jutalom is, mert az eszményekért folytatott harcok megjutalmazzák önmagukat.

Az iij Magyarországért küzdünk mi mindnyájan, kedves tanítványaink! A magyar kultúra küzdő hadserege vagytok, mikor a gimnázium nagyságáért harcoltok. Indulásra készen már e sereg. Fennen lobog a büszke zászló, rajta Petőfi Sándor ragyogó neve. Igyekezzetek méltó lenni hozzá 1

De mielőtt indulnátok, hajtsátok meg a büszke lobogót. Hívjátok segítségül a nemes küzdelemhez Istenünket! Azt az Istent, „kit a bölcs lángesze föl nem ér,“ de akit a legegyszerűbb hivő lélek imája is mindig biztosan megtalál. Keressétek és megtaláljátok őt az evangélium isteni fényénél, a tudományok mélyén, az eszmék magasságában, megtaláljátok lelketek íratlan örök törvényeiben, az igazságért vívott harcban, a mélységes emberszeretetben, amellyel szeretnetek s szeretnünk kell egymást.

És most boldog alázattal, hálával eltelve mondunk imát Istenünknek a kegyelemért, hogy nemzetünket nehéz küzdelmében diadalra segítette; a kegyelemért, hogy gimnáziumunkat a fejlődés utján a mai emlékezetes és jelentő-