Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
Ünnepi beszéd. (A Vili. osztály megnyitása alkalmából 1915. szeptember 6.) Kedves tanítványaink! Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy az 1915. év a magyar dicsőség éve legyen. A világháború nagy idejében az ezer éves magyar nemzet ősi ereje régi félelmetessé- gében kelt új életre s magyarságunk hozzáméltó szövetségeseivel együtt mint „földet rázó vihar“ „a porba omlott Európa homlokán“ tombol. Ennek a dicső valóságnak igazi nagy horderejét csak akkor értjük meg s óriás méreteiben akkor mérhetjük föl, ha nem felejtjük el, hogy ez a világháború reánk nézve nemcsak erőpróba a népek rettentő nagy küzdelmében, de életpróba is a nemzeti lét vagy nem-lét kérdésének mérlegén. A mai nagy idők jelentőségét, igazi eredményét nemzeti életünkre a történelem van hivatva megállapítani. Minden reményünk meg van arra, hogy nemzetünk honszerző és államalkotó erényei, a vér és vas füzében uj erőre kapva, honszerző és megtartó munkát végeznek ma is: azon munkálnak, hogy őseinktől öröklött magyar hazánkat még szabadabbá, nagyobbá, és dicsőségesebbé tegyék; kell, hogy a nemzet minden tagja megtalálja és megállja helyét ott, ahová az isteni gondviselés állította: ott künn a harcmezőn vagy itt az élet békésebb területén. Mert a küzdelem sikere, a most újból megalapozni kívánt szabadabb nemzeti
