Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915

még nem számolhattál le végleg drága hazánk valamennyi ellenségével, mert a te erős kötelességtudásod tömegek együttes kötelességét akarta egymaga teljesíteni. Más ember a te helyedben, kit megfosztott a háború békés életpályájának megkezdésétől, talán nehezen szabadulhatott volna ezen veszteség keserű érzésétől; a te fegyelmezett lelkületedet meg épen a háború teszi polgári kedvencfoglalkozásodnak még az eddiginél is nagyobb rajongójává. Hiszen mély meggyőződésael irod egyik tábori lapodon intézetünkről való érdeklődésed közben: „A fiuk csak tornázzanak szorgalmasan, mert a háború mindennél jobban megmutatta, hogy a fizikai erő mily nagy szerepet játszik ebben a nélkülözésteli öldöklésben.“ S mig ellenségeid tapasztalhatták, hogy te ép oly biztosan hajítod a kézigránátot, mint békeidőben a diszkoszt, nekünk Jenő főherceg köszönő levele és emlékgyűrűje csak úgy, mint munkás életed egész folyása büszkén hirdeti, hogy te a legkülönfélébb életviszonyaidban tettekkel valósítottad meg a régi rómaiaknak a magyar hősökre is illő jelszavát: fortia facéré, fortia páti.

Felejthetetlen emlékű szeretett barátunk! Néma fájdalommal, de egyúttal hazafias büszkeséggel gyászoljuk halálodat.

Jövendő hivatásod, az iskolai nevelő munka a szivedet követelte tőled áldozatul az ifjúság számára s te acsata- mezőn feláldoztad ifjú életedet a jövendő Magyarországért. A magyar hős dicsőségének fényes glóriája fonódik hősi alakod köré. Az eszmét, melynek rövid munkás életed hirdetője volt, vértanúi haláloddal pecsételted meg. így lettél halálodban is azzá, amivé életedben a sors szánt: az ifjúság nevelője, példaképe.

A te képed a hős, a vértanú arcképe új, mindennél hathatósabb nevelési eszköze lesz a mi iskolánknak. Mert mi csak arra taníthatjuk az ifjúságot, hogy miként kell szeretni a hazát, de a te képed minden elméleti tanításnál hathatósabb gyakorlati példája lesz annak, hogy hogyan kell a hazáért meg is halni.

Azért csak testedtől búcsúzunk el Lux Sándor! a lel-