Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914
46 rajtunk és büszkén emeljük magasra fejünket, mert lelkesít, buzdit, bátorit bennünket lánglelkű elődünknek, Petőfi Sándornak a szelleme. Petőfié, ki ugyanezen kis városnak árnyékában szőtte jövendő terveit és tanulta meg tisztelni a legegyszerűbb embert is, ki a hazáért küzd. Az ő ragyogó szellemétől áthatva, az aszódi diákok szemében szent tűz csillog, szent tűz, mely parancsolja: míg a haza nem hiv titeket, tanuljatok szorgalmasan, nézzétek nyugodtan hadba- vonuló társaitokat, ismerőseiteket, magyar testvéreteiteket, bízzatok bennük, mert ők vérük árán védik szép hazánkat. Nézzétek őket és tanuljátok meg, hogy hódolattal, csodálattal, igaz szeretettel tartoztok nekik. Mi megértjük és teljesítjük a szent parancsot! Mikor év elején megkezdtük a tanulást, már tombolt a harc viharja. Beültünk a padokba és az ágyúdörej, a fegyverropogás közt nyugodt lélekkel, erős szívvel végeztük napi munkánkat, bár az sokkal nagyobb volt, mint más években. A helyes útról semmi sem téritett le bennünket; a harcizaj, a dicsőségvágy, mi minden magyar ifjú s diák szivében él, néha talán a mi szivünk lángját is túlhevitette kissé, de annyira sohasem, hogy a helyes ösvényt cserben hagytuk volna. Olvastunk, hallottunk naponként hirt küzdő magyarjaink hősi tetteiről és olyankor mindig föllobbant a láng szivünkben, de fékeztük a lángot s melegét elküldtük azoknak, kiknek dicső tette fellobbantotta azt. Elküldtük nektek, magyar hősök, hogy hidegtől didergő testek fölmelegedjen tőle, hogy ’csüggedő, reszkető kezetek megizmosodjon, új erőt nyerjen. Múltak a hónapok és a haza közülünk is elszólitotta immár kilenc iskolatársunkat. Jó barátaink, lanulótársaink, magyar testvéreink ők. Mindnyájukat bátor lélekkel engedtük el, mert hisszük és reméljük, hogy — miként a többi iskolapadból hőssé nőtt ifjak — ők és díszei lesznek a magyarságnak, dicsősége az aszódi gimnáziumnak. Örül majd lelkünk, ha róluk halljuk, hogy bátran harcoltak a hazáért. Kedves tanuló társaink! Minket még nem hivott el a haza, tehát mielőtt eltávozunk innen, véssük kitörölhetetle-