Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914

Ä világháború cs a mi iskolánk.

A harctér eseményeinek zaja behatolt a tantermekbe is s áthatotta a tanítás egész anyagát. Az egyes tantárgyak keretén belül mindig kínálkoztak alkalmas részletek, amelyek lehetővé, sőt szinte kötelezővé tették, hogy a világháború eseményeiről, annak mozgató elveiről, nemzetünk állásfoglalásáról s hivatásáról, a német szövetségi hűség nagyszerű tényeiről beszéljünk tanítványaink előtt.

Gimnáziumunk a Budapest—hatvani vasút közvetlen közelében nyitott szemmel szemlélhette a fővasutvonalon jelentkező hadi élet változatos képeit, a fellobogózott ka- katonavonatok érkezését, indulását s a rajtok hullámzó élet megnyilatkozását. Előadásaink alatt is behallatszott a termekbe a katonavonatok búgó kürtje, a szellő elhozta a magyar katonák énekét, az éljeneket és a hochokat. A liosz- szú fogolyszállitó és sebesülteket hozó vonatok mint fény és árnyék változatai vonultak át határainkon s némaságuk mindennél hangosabban beszélt dicsőségről, büszke fájdalomról, biztos győzelemről. Vasúton bejáró tanulóink úgyszólván egyenesen a harctérre menő s harctérről jövő katonáink mellől szállottak le s magukkal hozták a háború levegőjét. így reánk nézve ez háború valóságos lelki élmény volt.

Gimnáziumunk a háborúval még közvetlenebb kapcsolatba jutott. Tanári karunkból a királyi szózat négy tanártársunkat szólította a harc mezejére. Hadiszolgálatra bevonult tanártársaink: Chugyik Pál vallástanár, tábori lelkész, Dr.