Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914
17 deni, de mind jobban elhatalmasodó betegsége ennek a kötelesség teljesítésnek is határt szabott: 1914. november 18-án tanári működésének 24-ik, boldog házassága 16-ik évében jobb létre szenderült. Strompf Lászlót mint embert erős vallásos érzés, élénk jogérzet mellett hű kötelességteljesítést, a sima formáért az ügy lényegét fel nem áldozó bátor szókimondás, komolysága mellett is derült életfelfogás, mély baráti érzés, családjának gyengéd szeretete, embertársainak igazságos megbecsülése jellemezte. Erős hivatásszeretettel töltötte be kezdettől fogva a tanár nehéz kötelességeit. Egyéni pedagógus létére a gyermeki lélek megismerése, bizalmának megnyerése utján törekedett a gyermeki lélek formális képzésére, t. i. arra, hogy tanítványai saját fejükkel gondolkozzanak, saját szemükkel lássanak. Mesemondó módjára állt tanítványai körében, aki találós mesékben tanít s egy-egy órai kemény munka verejtékét a tréfa üdítő derűjével törüli le hallgatói homlokáról. Tanítványai nemcsak az iskolában, hanem később künn az életben is megőrizték szeretetét iránta. Főgimnáziumi tanárságán kívül a közéletben is tevékenykedett. Intézetünk ügyeinek intézésében résztvett mint gimnáziumi bizottsági tag, jó ideig mint ugyané bizottság jegyzője és mint az alumneum eforusa; egyházunk javát munkálta mint az aszódi ág. h. ev. egyház preszbitere; volt azonkívül az aszódi nőegyletnek egy időben titkára, a kisdedóvodai felügyelő bizottságnak jó ideig jegyzője; a polgári körben, melynek alapí2
