Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
32 függvényről, maximum-minimumról, stb. stb. dolgokról; éppen így a hetedik osztályban tanultuk a politikai földrajzot, igen kedves, igen szép, igen hasznos dolgokat, igen helytelen módon. Meg is tanultuk emberségesen! Meg is érdemeltük, mégis kaptuk a magunk jelesét és jóját. Egyikünk, másikunk, többünk valósággal labdázott a statisztikai adatokkal, kimutatásokkal, földrajzi, történelmi összefoglalásokkal s más hasonló jókkal! Öröme voltunk a tanárainknak, büszkesége szüléinknek s a társadalomnak. Tudtunk, sokat tudtunk! Nem ártott meg egyikünknek sem. De hogy, mint tudásbeli, az életre elraktározott készlet, használt volna, jobban használt volna csak egy szó érejéig is, mintha helyettük görögöt vagy szanszkritet tanultunk volna: jó lélekkel azt se mondhatnám. Mert a földnek sem az a viz használ, amelyik akár a folyó medréből, akár az esőből áradatként, záporként rázuhog, rápaskol: hanem amelyik csendesen, hosszan, mélyen beléje- szivárog. Vigyáznunk kell, nehogy körforgásban megint csak ugyanazon tévedések áldozatai legyünk! — És még itt hadd álljanak a fenti idézet függelékeképpen a következő szavak: „Frustra magnum augmentum exspectatur ex superinduc- tione et institutione novorum super vetera, séd instauratio facieda est ab imis fundamentis, nisi libeat cum exili, quasi contemnendo fructu per- petuo circumvolvi per orbem.“ Nem fordítom le. Nem mondom meg, honnan vettem. Szabó Lajos.
