Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
12 és a vizsgálat, mint az iskola összes céljait is teljes egészében szolgáló segédintézmény. Később adom elé, hogy miképen. Itt csak most befejezem a tanítási belső reformra való gondolatsort. Azonban még mindenekelőtt azt kell ideszőnöm, hogy a középiskolában, itt leginkább erre az iskolafajra gondolok, de az erre elmondottak csekély átigazítással állanak minden iskolafajra, tehát a mai iskolában eléadott minden egyes tantárgyhoz csatlakozik egy, az ő szemléltetési eszközeit magában foglaló, kisebb-nagyobb muzeum. Az iskolai építések és a közvagyonosság fejlődésével magától fog kifejlődni az építési technika, mely főleg a középiskolákat az egyes tárgyakra szánt különálló, vagy ha egy fedél alatt lévő is, de egymástól elválasztott traktus, illetőleg pavillon- szerűen építi fel. Amelyben minden tárgy részére meglesz a szertár, illetőleg kifejezőbb szó e célra, múzeum, laboratórium, előadóterem, tágas zárt folyosó. Ami által egy csapásra annyi nyilvános kultúrpalota lenne, ahány iskola, illetőleg középiskola van az országban. Mert e pavillonok, múzeumok, előadási termek, egy kis jóakarattal a község és egyesek kulturális közreműködése folytán, a rend, a tisztaság, a felügyelet stb. kérdésénél, ünnepnapokon, vagy kellően választott órákban, hétköznapokon is a nagyközönség számára is nyitott múzeumok lennének. A falakon a képekkel, az üvegszekrényekben a szétszerelt, szép sorjában egymásmellé láthatóan elrendezett eszközökkel és eszközrészekkel s minden egyes kép és eszköz mellé keménypapírra a falra füg-
