Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
67 A szép érzése ott szunnyad minden ifjú lélek mélyén s csak felfedeztetésre, gyöngéd ápolásra, figyelmes irányításra vár, hogy öntudatosan meg- nyilatkozhassék hang, beszéd, zene vagy műalkotás útján. Bizonysága ennek a junius 14-én rendezett ének- és zenevizsgával kapcsolatos önképzőköri záróünnepélyünk, melyen — a hivatalos iskolai ünnepélyeket ide nem számítva — először lépett ifjúságunk előadással a nagy nyilvánosság elé. Ünnepélyünket társadalmi életünk vezető egyéniségei megjelenésükkel tisztelték meg; de abban a közönségben, mely az új tornacsarnok helyiségét szorongásig megtöltötte, társadalmunk mindenik rétege képviselve volt. A közönség ifjaink előadását a rokonszenv érdeklődésével, a szeretet bátorításával, az elismerés méltánylásával, majd a lelkesedés gyönyörködésével hallgatta s tetszésének ismételten élénk kifejezést adott. Örömmel jegyezzük itt fel, hogy — hitünk szerint — tanúló ifjúságunk megtalálta az utat a nagy közönség szívéhez s reméljük, hogy ez a találkozás Aszód társadalma és gimnáziumunk ifjúsága között életre keltette azt a belső kapcsolatot, melyet a nevelés szempontjából nagyon értékesnek tartunk s amely kapcsolatnak bensőbbé tételére a jövőben is törekedni fogunk. A végzett munkáról szolgáljon tájékoztatásúl ünnepélyünk alább közölt műsora. Önképzőköri munkásságukért 5—5 korona jutalomban részesültek: Ballagó József, Bruckner 5+
