Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
17 és nem is lehet önbizalma: az idegrendszere felmondja a szolgálatot, nem produkálhat semmit. Az ily tanulón csak egy szakavatott pedagógus dresszurája segítene, de ha a diákság nagyobb felével csak magántanítás segédkezése mellett lehet célt elérni: akkor meg mire való a nyilvános iskolázás! Mig ha ez esettel az iskolában és az egyetemen előre is számolunk, kész az eredmény a tanárképzés reformja is. Hányszor vesződtünk el egy-egy kis tétel értelmetlenségével órákon, néha heteken keresztül. Már, akik vesződtünk. Felnőtt korban van ennek egyszerűbb módja is. A lelketlen bebiflázás. Kitart ideig-óráig. Sőt, mint fentebb jeleztem, egynémelynél igen könnyed munka és egészre évre kiható eredményű. Ez esetben feltétlen káprázatos sikerű, mig a legegyszerűbb esetben is, ügyesen, hidegvérrel, fontoskodva alkalmazva, lehet brillírozni vele. Azonban ennek éppen a kipusztítása a nevelői cél. Segédeszközül venni éppenséggel nem szabad. Elétolakodásával számolni kell, szembenfo- gadása a nevelői feladat. A tanuló gyötrődő tanulásának szanálása, minden fokon a tanítás hosszas, lelkiismeretesen elvégzendő feladata. De legfőképen az a kezdő fokozatokon. Azt a kis tanulót kézbekapva, addig kell tanítani, amig a dolgot át nem érti, mig a dolog mélyére le nem száll, mig a kifejező szavak az értelem mögött teljesen el nem mosódnak. De ehez ismétlen a a tanár részéről is humanitás, a kultúra igaz szeretete, emelkedett szellem, idő és szabadság, illetőleg kötelezettség kell. A kultúra szeretete, 2
