Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1911
6 Eddig gimnáziumunk a város életének központja nem volt, nem is lehetett. Tanulóink csak kicsinyek voltak, ezeknél csak a tudomány közlésére, az elme fejlesztésére szükséges csend és magány megszerzésére kellett gondot fordítanunk. A jellem alapjait a csendes magányban kellett leraknunk. S városunknak is ezer más gondja, dolga volt s a kulturális élet s ennek magasabb feladatai igen sokszor csak másodsorban szerepelhettek. De a nemesebb vágyódás s tövekvés arra, hogy méltókép városias, kulturális életet éljen, mindig megvolt s erről impozáns tanúbizonyságot tett ez év folyamán intézetünk történetében kimagasló második kulturesemény alkalmával. A Petőfi-társaság iskolánk iránt mindenkor kegyelettel párosult jóakaratot tanúsított. Ama kapcsolatból kifolyólag, mellyel a nagy költő családi összeköttetései, tanulóéveivel iskolánkhoz fűződött. Eme kegyelet és pártfogás vezette a Társaságot, midőn gimnáziumunk fejlesztéséhez védnökséget, irányeszmét, varázst adott. Ez a pártfogás vezette a Társaságot, midőn folyó év február végén kijött Aszódra és egy nagyszabású, szellemi és anyagi sikerekben páratlan irodalmi ünnepet rendezett. Ez ünnep szereplői Jászai Mari, Bazilidesz Mária, Benkő Alic, Herczeg Ferenc, Ferenczy Zoltán, Pap Zoltán, Dienzl Oszkár, Oláh Gusztáv midőn művészetüket, tudományukat ragyogtatták, a közönséget áhítattal töltötték el s az eszményi magasságban felettünk élő költő szellemét közénk varázsolták. Céljainkban megerősítettek, munkáinkért megjutalmaztak, újabb kötelességeket, újabb munkákat adtak elénk. Ama erkölcsi
