Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1911
4 dalom tiszta életét állandóan szemök előtt kell látniok, hogy a magas társadalmi erényeket megszerethessék, önmaguk elé követendő például tűzhessék ki. Az iskolában eltöltött sok idő a gyermeki lélek életének csak igen kis része s valamint a társaival folytatott játék foglalja el a kis fiú lelkének minden csepp szabad idejét: ép úgy a nagyobb ifjú a tanulmányaitól fenmaradt szabad időben folyton a társadalmi élet nyilvánulásain eszmélődik. O a társadalomba belépni készül, — hivatása is! — a társadalom tagjává, lelkes tényezőjévé, sőt vezetőjévé kíván alakulni. Öntudatlanul is, hallgatagon is, isteni rendeltetésénél fogva. A tanári karok ezt tudják is, az ifjak e lelki életét irányítják is. Tudnia kell azonban a társadalomnak is s legközvetlenebbül az iskola városa helyi társadalmának legelső sorban. Ennek életét, életének minden viszonylatát majdnem szakadatlanéi a főgimnázium gondolatkörében kell élnie. A középiskola a középosztály, sőt a legfelsőbb osztályok míveltségének is fokmérője. Amennyi gondolat és érzést átélnek, amennyi anyagi és szellemi áldozatot hoznak a középiskola ifjaiért s magáért a középiskoláért, csak annyira míveltek. És evvel szemben minden érzelgés, minden mentegetődzés, hogy a kultúra feladatain kívül sok más feladat vár a társadalomra, csak ürügy, csak szépítgetődzés. A kultúra feladatain kívül nincsen semmiféle főbb feladat, sőt végelemzésben nincs is semmi más feladat az országban. A kultúra elvégez mindent, letörli a könyeket, meggyógyítja a sebeket, kiszárítja a mocsarakat, virágzóvá teszi az országot, megvédi, hatalmassá teszi a hazát! Éppen azért nőegyleteknek, társasköröknek, családoknak és
