Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1911
9 rosszullétet leszámítva, hosszabb helyettesítés nélkül, zavartalanul végezte munkáját. Jórészt így az ifjúság is. Bár a környéken folyton settenkedő többféle járványok különös elővigyázati szabályokat róttak ránk. így okt. 26., 27., 28. napjain az intézetet teljesen fertőtlenítettük. A csoportos megbetegedések folytán ugyanis gyanakodni kezdtünk, vájjon valami kis rejtett zugban nem fészkel-e járvány. E gondoskodásunk az ifjúságot is kettőzött éberségre indította s ennek köszönhető, hogy bár az év folyamán városunkban és környékén igen roszindulatú vörheny, kanyaró, difteritisz dúlt, ifjaink közül csak egy esett áldozatul. Kalmár Miklós I. oszt. tanuló március havában elhunyt vörhenyben Budapesten, ahová szülei orvoslás végett szállították. — Elhunyt kis tanulónk jómagaviseletü, szorgalmas kis fiúcska volt s elhunytával midőn mélységes gyászba borította szülőit, tanulótársai és tanárai szivében a részvéten kívül az elveszett remények fájó emlékeit hagyta hátra. A tanév elején, még augusztus hónapban elhunyt gimnáziumi bizottságunknak egy derék tagja is, id. Haraszthy Mihály. Ért gyümölcsként, munkában, érdemekben, sikerekben, megtisztelésekben gazdag, hosszú élet után tért nyugalomra. Elébb azonban végrendeletében, életével összhangban, számos jótékony és kulturális hagyományról gondoskodott. így gimnáziumunkról is egy nagyobb hagyománnyal emlékezett meg. A derék ember cselekedete önmagában hordja jutalmát s a halál után is osztja áldásait s időtlen időkig tiszta fényben tartja fenn emlékét a hálás utódok előtt!
