Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1905

ZUBEF^ECZ PÁL.

1861—1906.

Az élet behatol az iskolába is, — hullámai egyesült erővel az iskola legEiállóbb szirtjét, a katedrát ostromolják. A gyermek mikor az iskola küszöbéhez ér, ott nem veti le az ő hibáit, hanem cipője porával és sarával együtt beviszi az iskola falai közé mind azt a gyarlóságot, amit rövid életfolyásában a külvilágban fölszedett s ami a mindennapi élet tökéletlenségeiből az ő tisztának született leikéhez tapadt. Ezek a külömböző fokú és jellegű hibák mind a tanár türelmére, lelki erejére pályáznak s ezek fölött úrrá lenni, győzedelmeskedni bizony idegölő munka.

Sűrűn kapjuk a gyászjelentéseket, melyek nagyrésze tanártársaink kora haláláról adnak hirt. Korán elhunyt kedves társunk életerejéből is sokat megőrölt az iskolai munka. Az utóbbi években már csak nagy erőfeszítéssel tudta elvégezni iskolai munkáját avval a nyugodtsággal, amely a tanítás sikerének egyik legfőbb föltétele. Aggódva néztük, hogy milyen elkeseredett, nehéz harcot vív az idegességgel. Aztán szédűlési rohamok lepték meg. Teljes erővel küzdött e betegségek ellen, mert nagyon szerette az