Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1904

MORAVCSIK MIHÁLY.

5

tanítványa Nikodém János néhai aradi ág. h. ev. lelkész szintén az ő buzdítására hagyományozott végrendeletileg alumneumunknak 9000 koronát. Sajnos, a végrendelkezés formai hibája miatt ezen nemes szívvel fölajánlott jótéteményt alumneumunk nem kapta meg.

1875-ben a tanári testület az iskolai bizottsággal együtt „Petőfi aszódi iskolázásának emlékére“ fényes ünnepet rendezett. Ezen alkalommal az ő kezdeményezésére egy Petőfi- ösztöndij-alapot gyűjtöttek, melynek kamataiból a Petőfi-tinnep emlékére gimnáziumunk növendékei közül a legjobb stilisztát jutalmazzuk.

Az 1883-ik évi középiskolai törvény alapján a közoktatásügyi kormány olyan követeléseket állított fel iskolánkkal szemben, amelyeknek szegénységünk miatt nem tudtunk megfelelni. A kínos vergődés napjai következtek ezután. Mindenki azt hitte, hogy elérkeztünk a vég kezdetéhez, csak egyedül ő bízott tovább is rendületlenül és nem ok nélkül, mert a közoktatásügyi kormány méltányolva azt a szolgálatot, melyet iskolánk majdnem másfél századon keresztül a magyar nemzeti művelődésnek tett és a jelen viszonyok alapján is elismerve létjogosultságát: államsegitséget adott intézetünknek.

1893. okt 25-én az aszódi egyház és iskolái, nem- kiilömben községünk és környékének közönsége fényesen megünnepelte aszódi lelkészségének 25-éves fordulóját. Az ünneplésnek melegsége és a mindenünnen megnyilvánuló szeretet csak a hála köteles adója volt azért a sok fáradságos küzdelemért, amellyel egyházunk, iskoláink és a társadalom javára itt Aszódon 25 éven keresztül munkálkodott.

Mint aggastyán is, erős testi szervezettel és ép lelki erővel a törekvés és sohasem csüggedő bizalom példájaként járt előttünk.

Az Úr kegyes volt iránta, mert hosszú életet adott neki és elhalmozta őt, a jó családatyát a legtisztább boldogsággal családjában. Megérte, hogy egyháza és iskolái érdekében kifejtett munkálkodása megtermetté a várt gyümölcsöt.

Emlékét nagy tisztelettel fogjuk megőrizni.