Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
AZ ASZÓDI EV. ALGYMNA8IUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA. 49 sorát gymnasiumi értesítőnk lapjai hálával fogják közölni. Itt vannak ők nagyobb részben inai ünnepünkön is s nemes szivök örvendhet annak a felemelő tudatnak, hogy e nagy napon, az ő jótékonyságukból, a nagy válság megpróbáló idején, a remény sugara is megcsillan. Ne ijedjünk azért meg, ha láttuk is a villám első cziká- zását! A fa, a melyet fenyeget, erővel teljes, ágai zöldéinek és virágoznak, alatta a tanítványok nagy serege talál oltalmat és lelki üdülést. A lég fojtó körülte, de ha a részvét termékenyítő esője áztatja gyökerét, ne féltsük a villám csapásától se, ha letöri is egy ágát — talán éppen az elszáradtat nem sújtja porba koronáját s kívánjuk a fának a hit és remény hangjain a nagy költővel: Álljon e fa ... s arra térjen, A ki dőltét várja, szégyen ! Vészben, fagyban mit lehullat, A levélért nyerjen újat. S egy ha lesz is törve, vágva, Izmosodjék többi ága! S bár a vész felette zúgjon, Terhes felhő tornyosuljon, Ontva lángját mennydörögve Álljon, álljon mindörökre Terebélyes nagy fa ! fiz aszódi ev. algymnasium értesítője. 4
