Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900

AZ ASZÓDI EV. ALGYMNASIUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA.

43

költségeit fedezte és maga az egyház, a melynek piispökláto- gatási kiadásaihoz járult és ezenkívül pusztán a jegyzőkönyveknek számokban pontosan följegyzett adatai szerint 724 írt 15 krnyi eddig vissza nem fizetett kölcsönt adott. Múlt események elmondására nincs bízva a programm-adás, de itt nem tudom elnyomni ama meggyőződésem kifejezését, hogy küszöbön álló rendezkedésiink egyik főteendője lesz az alumneuini pénztár teljes elkülönítése és alumneumi alap teremtése.

VI.

A válság napjai.

Gymnasiumunk történetének utolsó időszakát a virágzás korának neveztem. Ez elnevezés a növendékek számában s az iskola szellemi állapotának a hivatott tényezők részéről történt kitüntetésében hordván alapját, teljes joggal fentartható egész a mai napig. És ebben a megnevező részéről sem rejlik dicsekvés ; mert a mennyiben az én itteni működésem e korszakba esik, a kivívott siker érdeméhez nekem lehet a legkevesebb jogom. De midőn intézetünk belső működésében és a szülők bizalmában ily örvendetesen virágzik, élete fája halálos veszedelem szelétől inog s remegő szivünk előtt ama lehetőségnek kétségbeejtő képe jelenik, hogy a százados életet ereje teljében, hirtelen erőszak oltja ki. E fenyegető veszedelemről szólok még a hátralevő néhány sorban.

Említettem már, hogy a halhatatlan érdemű Podmaniezky Ármin báró, örökre biztosítani akarván gymnasiumunk fennállását, még 1857-ben az esperességnek akarta átadni intézetünket. Törekvése nem vezetett czélra sem ekkor, sem a 60-as években; esperességiink egyházai Sárkány Sámuel lelkes felhívásai folytán gyámolították ugyan iskolánkat, — de e segély — bár a gymnasiumi működés zavartalan folytatását lényeges mértékben eszközölte, mégis csak elszórt, egyéni, bizonytalan vala: az esperesség gymnasiumunkat saját gondozása és veze-