Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
28 AZ ASZÓDI EV. ALGYMNA8IUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA. csekélyebb mértékben is terhelje az egyház pénztárát s idegenkedésének még élénkebb demonstratiójául a helybeli gyámintézeti pénztárba begyült összeg negyedrészét — a melylyel az egyház a gyámintézeti alapszabályok értelmében szabadon rendelkezhetik — a gymnasium mellőzésével, a szintén építés alatt levő csővári evang. népiskola számára szavazza meg. Az építkezés történetének legvilágosabb képét tünteti elénk az iskolai bizottság 1872. évi decz. 21-diki ülésének jegyzőkönyve, a melynek 46. pontját egész terjedelmében ide iktatom: „Az egyházi elnök örömmel jelenti, hogy a gymnasium építkezésének óhajtott műve annyi küzdelem után immár minden részletében, a nélkül, hogy legkisebb adósság is maradt volna teljesen be van fejezve; mely tudósítás valamint egy részt általános örömöt szült a tagok között, úgy másrészt a legbensőbb hálaérzelemmel tölté el a sziveket azon férfi iránt, ki a közművelődés, de különösen tudományos intézetünk iránt a legmelegebb részvéttől indíttatva első volt, ki az építkezésnek eszméjét felkarolta, az építési tervet sajátkezűleg készítette, tekintélyes befolyásával s nagylelkű áldozatkészségével az építkezést gyámolította s erélyes buzgóságával teljes befejezését eszközölte. E férfiú mélt. báró Podmaniczky Géza, az aszódi egyház és iskoláinak érdemdús felügyelője, kinek ezen magasztos kegyességéért, midőn az iskolai bizottság hálás köszönetét jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta, egyúttal azon óhajtásának is ad kifejezést, vajha ezen „aere perennius monumentum“, melyet ezen dicső Podmaniczky-névhez méltó tette által a hálás utódiság keblében alkotott, kisérné őt minden útain s tenné derültté a közügyért fáradozó életének minden perczeit“. E tudósításból egy hiányzik, maga a jelentésttevő szerényen háttérbe vonul, pedig a tényleges segítségen kívül nagy része volt a sikerben a munkára való szakadatlan felügyeletének, fáradozásainak, bogy a jóltevőket az építkezés phasisairól folytonosan értesítette s érdéklődésöket ébren tartotta. Azok közt, a kiknek adakozása a nevelésnek e szerény hajlékát emelte, első sorban ismét a Podmaniczky-család tagjai
